Doktori értekezés

Készítette: Szabó Csaba

Kossuth Lajos Tudományegyetem

1989.

Tartalom

Elméleti áttekintés. 3

A hipnózis létrehozása. 3

Direkt technikák. 3

Indirekt módszerek. 4

A hipnózis és a funkcionális aszimmetria. 5

A hipnotikus élmény. 7

Az élmények általános jellemzői 7

Az élményben megjelenő dinamikai jellemzők. 9

A hipnotikus élménnyel kapcsolatos mérési módszerek. 11

A hipnózisszerű élmények, mint személyiségvonás. 14

Az élményekről való beszámoltatás módszertani problémái 15

A KÍSÉRLET ISMERTETÉSE. 17

A kísérlet célja. 17

Kísérleti személyek. 17

Alkalmazott módszerek. 18

Felhasznált kérdőívek. 18

Instrukciók. 19

Kísérleti eredmények. 33

A statisztikai feldolgozás eredményei 35

Az interjúk. 54

Következtetések. 61

 

 

Elméleti áttekintés

A hipnózis létrehozása

Hipnózist számos, egymástól igen eltérő módon hozhatunk létre. Az indukciós technikákat részletesen áttekintve, Mészáros (84) két szempontot emel ki, az egyik az, hogy ahipnózis során a hipnotizőr mennyire autoriter illetvemegengedő szerepet képvisel, a másik pedig, hogy a folyamat mennyire strukturált.

Direkt technikák

Ezek alkalmazása során a hipnózis létrehozásának folyamata jól strukturált, és lényegében a hipnotizált személy számára is nyomon követhető. A hipnotizőr által képviselt attitűdtől függően ezeken belül megkülönböztetünk

·         autoritermódszereket,
melyek alkalmazása során a hipnotizőr erősen parancsoló szerepben lép fel, és

·         megengedő technikákat,
amelyek az előzőnél egy toleránsabb, engedékenyebb hipnotizőri viselkedést igényelnek. A hipnotizált személy viselkedése itt látszólag sokkal kevésbé korlátozott.

A direkt technikák alkalmazása során az első lépés rendszerint az, hogy a hipnotizőr olyan instrukciókat a melyek eredményeképpen a személy figyelme beszűkül. A figyelem irányulhat valamilyen külső tárgyra, pl. fixációs pontra, vagy valamilyen belső folyamatra, amely lehet testi folyamat, mint pl. légzés, pulzus, de lehet képzeleti kép, vagy ideomotoros folyamat is. Az indukció kezdeti szakaszában természetes változások következnek be, a hipnotizőr ezeketvisszajelzi, és ezekre építi a hipnózis mélyítését szolgáló további szuggesztiókat.

A hipnózis folyamatában kitüntetett szerepe van arelaxációnak és a képzeleti képeknek. Mindkét úton létrehoz­ható hipnózis, a fokozatos ellazulás szuggesztiója, vagy a képzeleti tevékenységbe való egyre mélyebb belevonódás, egyaránt eredményes módszer. A kettő nem teljesen független egymástól, hiszen, ha relaxációra alapozott indukciót használunk is, a hipnózis előrehaladtával nő a képzeleti képek élénksége, vagy ha képzeleti technikát alkalmazunk, az indukció folyamán akkor is fokozódik a relaxáció. Viszonylagos szerepüket vizsgálva, Mitchell (86) azt az eredményt kapta, hogy a relaxációra épülő indukció hatékonyabb, mint a képzeleti, de a kombinált technikának volt a legnagyobb a hatása, vagyis mély hipnózis létreho­zásához a kettő kombinációjára van szükség.

Indirekt módszerek

E módszerek kialakítása Milton H. Erickson nevéhez kötődik, aki klinikus volt és olyan módszereket dolgozott ki, melyek segítségével, a direkt technikákkal nem hipnotizálható, alacsony hipnabilitásu pacienseket is hipnotizálni tudta. Munkáit nehéz rendszerbe foglalni. Hipnózisait olyan eltérő szempontokból vizsgálták, mint a jungi pszichológia, vagy a Palo-altói iskola kommunikációelméleti megközelítése.

Erickson nem alkotott önálló hipnóziselméletet, sőt a hipnotikus transz fogalmát is igen tágan értelmezte. Hangsúlyozta, hogy a hipnotikus állapot drámai változást jelent az ember tudatában, de ugyanakkor a képzeletibelevonódásnak a mindennapi életben tapasztalható számos példáját is ide sorolja. Az álmodozásban, olvasásban, zenében való elmerülést, vagy a meditáció állapotát egyaránt transzként fogja fel. Hasonlóképpen, az általa alkalmazott hipnózisok technikai keretei sem szigorúan definiáltak. Formális indukciót az esetek alig 10%-ában használt.Hangsúlyozta, hogy minden ember egyedi és emiatt mindenki más utón juthat el a hipnózis állapotába, hogy a hipnózis olyan folyamat, melyben a gondolatokat élményeken keresztül közöljük. Minden emberben megvannak a fejlődéshez szükséges tartalékok és a transz e forrásokhoz való hozzáférést segíti elő.

Erickson igen nagy szerepet tulajdonit a hipnotizőr érzékenységének, annak, hogy a paciensből jövő nyílt és rejtett kulcsingerek összességét észlelje, lehetőleg még a páciens előtt, és a hipnózis folyamatát annak megfelelően irányítsa. Számos törvényszerűséget figyelt meg az emberek viselkedésében. Olyan szekvenciákat, viselkedés és asszociá­ciósorokat vet észre, melyek nem tudatosak a paciens számára, de a köztük lévő kapcsolat olyan erős, hogy az egyes elemek nagy valószínűséggel kiváltják a következőt. Ez a felismerés jelentette az indirekt szuggesztiók alapját.

A hipnózis, Erickson szerint olyan állapot, melyben a páciens figyelme saját belső realitására irányul. Ehhez azszükséges, hogy az illető megszabaduljon saját korlátaitól, a befelé fordulást akadályozó racionális, tudatos sémáktól. Közben a hipnotizőr és hipnotizált közti kapcsolat intenzívvé válik. Gilligen (87) szerint ez a különös interaktív,kooperatív kapcsolat a fő sajátossága az ericksoni hipnózisoknak.

A legtöbb ericksoni indukció a konfúzión alapszik, amely során a paciens, mivel nem tudja, hogy mit csináljon, fogékonnyá válik a hipnotizőr szavaira, vagy a meglepetésen, mely szintén kizökkenti a pacienst a szokásos sémákból és lehetővé teszi, hogy a figyelem a belső realitásokrairányuljon. A paciensek ellenállásának elkerülésére Erickson számos kommunikációs manővert alkalmazott, ilyenek a kötések, aholis szabad választást ajánl két vagy több lehetőség közül, de bármelyik választás a kívánt irányba befolyásolja a viselkedést, vagy a kétszintű kommunikációt hordozó kettős kötés, melyben a személy elé több alternatívát állít, de egyúttal egy hipnotikus szuggesztiót is facilitál, így nem számit, hogy melyik alternatívát választja. Az indukciók kezdeti szakaszában gyakran használt "közhelyeket", olyan állításokat, melyek egészen biztosan igazak és a paciens is átélte őket biztosan, így nem is tehet mást, mit elfogadja azokat, ezzel azonban a hipnotizőr megalapozza a soronkövetkező szuggesztiókat. Az indirekt hipnózisok során gyakran alkalmazzák az életkor-regressziót, melyet sohasem közvetlenül váltanak ki, hanem valamilyen történet, analógia, személyes példa segítségével, valamilyen asszociatív kapcsolatot felhasználva.

Az indukció során az első lépés a figyelem rögzítése, amely bármivel történhet, ami megragadja és megtartja a személy figyelmét, szokatlan történetek, de akár fixációs pont vagy ideomotoros jelenség is lehet.A következő lépés a tudatos sémák jelentőségének a csökkentése, meglepetés, sokk, vagy pl.disszociáció előidézése által.Ezután, analógiák, kérdések révén tudattalan keresési folyamatok indulnak be, majd a személyes asszociációk összegzése és végül a hipnotikus válasz kiváltása következik.

Az indirekt indukciós eljárásokban a hipnotizőr meghatározó szerepe a megengedő technikákhoz képest, látszólag tovább csökken, mivel a folyamatot rejtetten kontrollálja, és a páciens a sajátszemélyes szükségleteinek megfelelő után jut hipnózisba.

A hipnózis és a funkcionális aszimmetria

Hosszú évek ellentmondásos, lényegében sikertelen próbálkozásai után, a 70-es évek második felétől ígéretes konvergencia volt megfigyelhető a kísérleti eredményekben. Sperry "split-brain" betegekkel folytatott kísérletei során bebizonyosodott, hogy a két félteke lényegében egymástól függetlenül képes működni, mindegyikük azokra a külső hatásokra válaszol, amelyik a kompetenciája alá esik. A vizsgálatok arra utaltak, hogy jobb kezeseknél a bal félteke dolgozza fel a szekvenciálisán bemutatott, verbális információt és az analitikus, logikai feladatokhoz kapcsolódó működésekért felel, a jobb félteke ezzel szemben holisztikus közelítés szerint működik, felhasználja azokat az ingereket, melyek nem nyelvileg kódoltak, működése kapcsolódik az intuícióhoz, kreativitáshoz, imaginációhoz, tériképességekhez. A féltekék közti fő különbség nem az, hogy különböző típusú anyagok feldolgozására specializálódtak, hanem az, hogy eltérő kognitív stílusban dolgoznak. Sperry nyomán a hipnóziskísérletekben is új közelítés bontakozott ki, amely az agyi funkcionális aszimmetrián alapult és feltételezte, hogy a hipnózis a logikai-analitikus gondolkodás szupresszióját okozza és/vagy erősíti a fantázia folyamatokat. A különböző irányú kiséletes munkák egyaránt alátámasztani látszottak ezt az elképzelést.

Zeig (77) dobhártya-hőmérsékletmérést használt a hipnózisés az agyi funkcionális aszimmetria közti kapcsolatvizsgálatára és azt tapasztalta, hogy az indukció során az erősen hipnábilisoknál megtörtént a bal félteke szupressziója. MacLeod-Morgan (79 és 82) a bilaterális EEG aktivációt mérte és az alfa denzitást elemezve az erősenhipnábilisoknál a jobb félteke irányába mutató eltolódástészlelt hipnózisban. Mészáros (82) és Bányai (82) is a kétfélteke spontán elektromos tevékenységének a hipnózis során való átrendeződését észlelte, azt, hogy a jobb féltekei teljesítmény meghaladta a baloldalit. Chen, Dworkin és Bloomquist (81) kérgi teljesítmény spektrumokat használt az agyműködés vizsgálatára, és azt tapasztalták, hogy hipnózisban csökkent a teljes kérgi teljesítmény és a jobb féltekei teljesítmény dominánsabbá vált.

Az előzőekkel azonos irányú funkcionális eltolódásra utalnak más indikátorok. Mészáros (82, 86, 87, 88) vizuálisdiszkriminációs feladatban a képi ingerek fokozottpreferenciáját tapasztalta, a verbális vonatkozásúakkal szemben, hipnábilisoknál, hipnózisban. A hipnózis hatására megnő a balra irányuló autokinetikus mozgás (Graham és Pernicano 79), dominánsabbá válik a bal fül (Frumkin, Pipley és Cox 79), megváltoznak a vizuális memória-feladatban alkalmazott kognitív stratégiák (Crawford és Allen 82), élénkebbé válik a képzelet, és a hipnózisindukciót is facilitálja az olyan vizuális diszkriminációs feladat, amely igényli a képzelet használatát. (Crawford, Allen 83.)

A vizsgálatok egy másik csoportjában, az előzőekhezkapcsolódva, azt feltételezték, hogy az erősen hipnábilisok könnyebben, vagy gyakrabban aktiválják a szubdomináns féltekéjüket, mint a gyengén hipnábilisek, vagyis előnybenrészesítik a jobb féltekei információ-feldolgozási módokat, így a hipnábilisok inkább az osztály jobboldalán ülnek (Sackeim 79), gyakrabban mutatnak balra való szemmozgásokat (Gur és Gur 74), s a gestalt-záródási feladatokban jobb teljesítményt mutatnak (Crawford 81).

A vizsgálatok egy része nem erősítette meg a fenti eredményeket. Így Saburin (82) EEG, vagy Crawford (85) agyi vérátáramlást vizsgáló PET-kísérletében nem észlelte a féltekei viszonyok megváltozását. Az EEG adatok finomabbanalízise során Crawford, Mészáros, Szabó (87) több agyi terület működését, több frekvencia-tartományban vizsgálva, bonyolult interakciókat kaptak. Johnson (85) a két félteke közti kapcsolatrendszer megváltozását látja alapvetőnek a hipnózis szempontjából, felveti azt a lehetőséget, hogy a felszínes és közepesen mély hipnózisban, a képzelet megnövekedett szerepe miatt valóban megnő a jobb féltekeviszonylagos aktivációja, de a mély hipnózisban szerinte mindkét féltekére jellemző komplex viselkedések jelen vannak.

Greguss és mtsai (88) az irodalmat és saját kísérleti eredményeiket áttekintve szintén arra a következtetésrejutottak, hogy a féltekék aktivációs különbsége és a hipnózis közti kapcsolat sokkal összetettebb annál, mint amilyennekeredetileg tűnt. Az ellentmondásos eredmények okát részben az eltérő kísérleti feltételekben látják, de felvetik az EEG adatok interpretálásával és a lateralitás hipotézissel kapcsolatos alapvető kételyeket is.

 

 

A hipnotikus élmény

Az élmények általános jellemzői

Bár számos kísérlet történt a hipnotikus állapot objektív paraméterekkel történő leírására, a hipnotizált személy tudatában bekövetkezett változások nyomonkövetése, finomabb elemzése során nem nélkülözhetjük a hipnotizált személy beszámolóit. E beszámolók elsődleges fontosságúak azzal kapcsolatban, hogy a személy hipnózisban volt-e vagy sem, vagy hogy milyen mély volt a hipnózis.

E.R.Hilgard (77) tapasztalatai szerint a hipnotizált személyek a relaxációs hipnózisok során nagyjából hasonló élményekről számolnak be, általában minél hipnábilisabbak, annál többről. A legfontosabbak a következők:

·         A személy tudja, hogy hipnózisban van.

·         Az élmény hasonlít az alváshoz.

·         A cselekvések, a beszéd, a mozgás és a gondolkodás, lassulnak.

·         A tervező funkciók hanyatlanak. A hipnotizált személy elveszti iniciatíváit, anélkül, hogy a cselekvések elkezdésének vagy befejezésének a képessége csökkenne. A személy úgy érzi, hogy azt kell tennie, amit a hipnotizőr mond, vagyis az ego receptív módba lép, a végrehajtó funkciókat átveszi a hipnotizőr.

·         Csökken a realitás-vizsgálat. A személy a legkülönbözőbb torzításokat és torzulásokat képes elfogadni. Megváltozottnak érezheti a saját testét, eltűnnek testrészek vagy a méretük változik meg. Más változások, lebegés, szédülés, forgás érzése jelentkezhet, megváltozottnak érezheti az idő múlását, vagy akár a saját személyiségét.

Bár Hilgard lényegesnek tartja, hogy a hipnotizált személy tudja, hogy hipnózisban van, hangsúlyozza azt is, hogy az élmény egyik legérdekesebb összetevője, hogy kontrollált és maguktól, automatikusan történt elemeket tartalmaz és a legtöbb hipnózisban jelen van egy megfigyelő része a személyiségnek, amely személytelen, objektív minőséget ad a tudatos gondolatoknak. Ezt a funkciót a hipnotizált személy bizonyos fokig azonosíthatja a szokásos értelemben vett tudatossággal, aminek következtében a személy esetleg úgy érzi, hogy nem volt hipnotizálva.

A hipnózis mélyülésével jellegzetes változások jelentkeznek az élményben. A mély hipnózis vizsgálatához erősen hipnábilis személyre van szükség és a mélységet fokozatosan növelni kell.
Tart (72) olyan személyt hipnotizált, aki a Stanford Profil Skálán maximális pontszámot ért el. A hipnózist fokozatosan mélyítették és egy-egy szinten megállva a személy beszámolt élményeiről. A kezdeti élményeket a relaxáltság, a kísérletvezetőről való normál tudatosság jellemezte. Ezután a kísérletvezető kissé távolibbá vált, a személy növekvő békességet érzett és a környezetből való fokozatos visszavonulás következett, majd misztikus élményekhez hasonló torzulások jelentkeztek a tudatban, a hipnotizőr hangja személytelenné vált, az idő múlása jelentéktelenné, a test hátramaradni tűnt, majd felmerült a végtelen lehetőségek és végül az univerzummal való egység érzése.

A hipnózis során változások következnek be a hipnotizált személy élményeiben és a változások maguk is segítik a hipnózis létrejöttét. Tart (75) az élményben bekövetkezett strukturális változások felől közelíti meg a megváltozott tudati állapotokat. Szerinte egy meghatározott tudatállapot "a tudat különböző alrendszereinek vagy struktúráinak a funkciója, melyek meghatározott mintázatba kombinálódva egy specifikus vagy diszkrét állapotot hoznak létre" (idézi Pekala, 85. 199. oldal). Egy specifikus vagy diszkrét tudatállapot a "pszichológiai struktúráknak vagy alrend­szereknek olyan elrendeződése, amely intenzitását és azonosságát a környezetből jövő inputban és az alrend­szerekben bekövetkező kisebb változások ellenére fenntartja" (uott). A tudat elemeinek szerveződésmintázat határozza meg tehát, hogy egy bizonyos tudatállapotot élünk át. Tart megkülönbözteti a megváltozott és az azonos tudatállapotot.

A megváltozott tudatállapotban a struktúrák közti szerveződésmintázat szignifikánsan eltér a normál éber tudatétól, egy új rendszer jön létre, saját jellemzőkkel és a szubjektív érzésünk is az, hogy egy megváltozott tudat- állapotban vagyunk. Az azonos tudatállapotokban is eltérhet a dimenziók közti szerveződés más azonos tudatállapotokban kapottakétól, azonban nem észleljük megváltozottnak, a szokásostól eltérőnek az állapotot.

A hipnózis élménye Tart szerint, attitűdök, értékek és elvárások belsőleg generált szerkezetéből származik, mely válasz egy explicit kommunikációra, az indukcióra. Az indukció során egy megváltozott tudati struktúrát hozunk létre. Az éber tudatot számos folyamat stabilizálja. A legfontosabb stabilizáló tényező a szenzoros cortexbe folyamatosan beérkező információ, mely a testérzésekből és a környezeti változásokból származik. A szenzoros deprivációs kísérletek tanúsága szerint, ha az input variabilitása egy minimális szint alá kerül, akkor drámai változások következnek be a tudatban. Az asszociatív funkciók óriási hálója, folyamatos interakcióban, szintén részt vesz az éber tudat és a külvilágról való tudatosság fenntartásában és az ebben bekövetkezett módosulásnak alapvető szerepe van a hipnózis létrejöttében. Ezt megerősítik Mészáros (81) kiváltott potenciál eredményei is.

A hipnózisindukciót úgy tervezik meg, hogy a segítse a tudat alapszintjéből a megváltozott állapotba való átmenetet, segítse a külső realitástól való eltávolodást, amely a legnagyobb adatforrás a tudat stabilizációja számára. A hipnotizőr először el kell hogy fogadja a tudat alapszintjét, majd fokozatosan elkezdi módosítani a stabilizált elemeket. A beavatkozásnak elég nagynak kell lenni ahhoz, hogy a rendszer ne tudja fenntartani a saját integritását. A destabilizációt segíti a környezeti ingerek csökkenése, a nyugodt atmoszféra. A figyelem szelektíven az élmény bizonyos dimenzióira irányul, másokat kizár, vagyis szelektív "nem figyelés" jön létre. A destabilizációt segíti a testi ingerektől való disszociáció, a testérzéseknek a tudatból való eltűnése, a relaxációra és a feszültség csökkentésére, vonatkozó szuggesztiók, a korábbi élményekkel való asszociatív kapcsolat. Az, hogy a személy nyugodtan, mozdulatlanul, kényelmes helyzetben ül, ez jelentős mértékben csökkenti a testből jövő ingereket. Az előzőek alapján érthető, hogy a szem lecsukásának milyen nagy a jelentősége a destabilizáció szempontjából. Az indukció második része a pszichológiai funkcióknak egy új, önstabilizáló struktúrába való újraszer­vezése. Végül a folyamat végén a dehipnózis, az eredeti alapállapot visszaállítása következik.

 

Az élményben megjelenő dinamikai jellemzők

Az indulatáttétel

A hipnotizált személy különös, esetenként igen heves érzéseket érez a hipnotizőrrel kapcsolatban. Ezek az érzések gyakran nem reálisak, a személy a múlt szemüvegén át látja a hipnotizőrt és úgy érez vele szemben, mint ahogyan gyermek­korának jelentős figuráival szemben érzett. A pszicho­analízis által jólismert áttétel itt is megjelenik, a hipnotizált személy korábbi életének egy kapcsolatát újrajátssza. Az áttételi jelenségek elsősorban a hipnoterápia, különösen a hipnoanalizis során jelentkeznek, de megfigyelhetők a kísérleti helyzetben is. Erika Fromm (84) szerint az áttétel igen erős a pszichoanalízisben, de a hipnózisban még erősebb. Ő az áttételnek három fő fajtáját különbözteti meg.

·         Gyermeki dependencia áttétel.
A hipnotikus helyzet, melyben a hipnotizált személy becsukott szemmel, mozdulatlanul, "kiszolgáltatottan" ül, önmagában is erősíti a gyermeki dependencia áttételt. A páciens, különösen a terápiás helyzetben azt várja, hogy a hipnotizőr törődjön vele, oldja meg a problémáit, miközben ő "alszik". A hipnotizőrt, nem reálisan, mindentudó, omnipotens személynek látja. Lehetnek olyan fantáziái, hogy a terapeuta a karjaiban tartja, gondozza. Az áttételi érzések nem reálisak, a hipnotizált személy eltekint olyan részletektől, mint a hipnotizőr tényleges neme.

·         Ödipális áttétel.
A meg nem oldott ödipális vágy a személy tudattalanjában elevenen él és a hipnotizőrre teszi ezt át. Az ödipusz komplexusnak két oldala van, az a vágy, hogy az ellenkező nemű szülővel szerető kapcsolatban legyen és az, hogy szeretetének tárgyát elvegye az azonos nemű szülőtől. Ennek megfelelően a hipnózisban is jelentkezhet a csábítás, megkedveltetés vagy pedig a halálvággyal párosult versengés.

·         Testvér áttétel.
Az áttételi helyzetben a személy gyakran versengővé válik, eljátssza a testvér-rivalizációt. Kétségbevonja a hipnotizőr kompetenciáját, a hipnózis menetével kapcsolatban javaslatokat mond, pl. inkább úgy kellett volna csinálni, hogy. . .

 

A képzeleti képek

A hipnózisban lévő személy képzeletében, minden szuggesztió nélkül is, képek jelenhetnek meg. Esetenként ezek a képek gyorsan változnak, máskor nem, esetleg egy összefüggő történet elevenedik meg bennük. Hartman (58) megkülönbözteti a realitás-vizsgáló képzeletet, amelyet arra használunk, hogy reális helyzeteket előre tervezzünk, és a szimbolikus képzeletet, amely a tudattalan ego működésmódja.

Freud kezdeti munkái nyomán tudjuk, hogy a képzelet spontán működését korántsem a véletlen irányítja, hanem a képek a személy centrális konfliktusával kapcsolatos téma körül szövődnek. Az áttételi jelenségek arra utalnak, hogy maga a hipnózis-helyzet is hozzájárul a képek irányításához. Számos, elsősorban terápiás bizonyíték van arra is, hogy a képekben, a maga szubjektív realitásában megjelenik a hipnotikus helyzet is.

A pszichikum dinamikájában Jung (60) különösen nagy szerepet tulajdonít a képzeletnek. "A psziché képekből áll. Egy képsor, a legigazabb értelemben, nem egy véletlen juxtapozíció, hanem egy olyan szerkezet, amely tele van jelentéssel és céllal, ez az életfontosságú aktivitások leképeződése" (idézi Jordan, 79). A képzeleti képek jelentésére elsősorban a terápiás tapasztalatok utalnak.
A pszichoanalízis a személyes tudattalan szintjén ragadja meg ezeket a képeket, de számos terápiás jelzés van arra vonatkozóan, hogy a képekben archaikus szimbólumok is megjelennek.A két szint leginkább Leuner (69) felfogásában ötvöződik. Az archaikus képek jelentését felhasználó imaginatív eljárások közül az előzőek mellett meg kell említenünk Desoille, és Assagioli módszerét (Id.Singer 81.). A terápiás tapasztalatok arra utalnak, hogy a képzeleti képek határozott jelentést hordoznak, továbbá arra, hogy egy képnek sohasem csak egy jelentése van, a képekben, sűrítetten, számos, különböző szintű probléma tükröződik.

Az említett eljárások a képzeleti képeket terápiás célokra használják, nagyrészük nem is hipnózis helyzetben, de okkal feltételezhetjük, hogy a hipnózisban felmerülő képzeleti képek megértéséhez nem nélkülözhetjük az általuk képviselt szemléletet.

 

Az élmények interaktív jellege

A 80-as évek elejétől egyre határozottabban fogalmazódik meg az a felfogás, amely a hipnózist a hipnotizőr és a hipnotizált közti interaktív folyamatnak tekinti, ld. Bányai, Mészáros, Csókai (82, 84, 85), Bányai(88). A hipnózisok során, viselkedéses, pszichofiziológiai és élményszinten egyaránt jellegzetes együttmozgások voltak megfigyelhetők, ami azt jelzi, hogy a hipnózisban résztvevők élményeit is csak a kölcsönös összefüggések ismeretében érthetjük meg. Varga és mtsai (88), Vágó és mtsai (83), Horváth és mtsai (88).

 

A hipnotikus élménnyel kapcsolatos mérési módszerek

Élményre alapozott mélység-skálák

E skálák azon a feltételezésen alapulnak, hogy a hipnózis nem "minden vagy semmi" állapot, hanem a tudatnak egy olyan diszkrét állapota, mely az ébertől eltér, és amelynek intenzitásában nagyfokú változások játszódhatnak le. Számos eljárás született a hipnábilitás mérésére, ld.Mészáros (84). E skálák a hipnózis mélység fogalmát is tartós, a hipnotizált személyre jellemző paraméterként kezelik. Mészáros (84) megkülönbözteti egymástól a hipnábilitás és a hipnózis mélység fogalmát, hangsúlyozván, hogy a hipnábilitás a személyiség tartós jellemzője, míg a hipnózis mélysége a hipnotikus élménybe való belevonódás indexe, mely az egyes hipnózisokban más lehet és egy hipnózison belül is jelentősen ingadozhat. Az önbeszámolós skálák tehát számos olyan információt adnak, melyeket a standard skálákkal való mérések során nem kaphatunk meg, mivel a viselkedésben nem feltétlenül jelentkeznek a hipnózis szempontjából releváns élmények.

Az önbeszámolós mélység-skálák felvételi technikája és belső szerkezete eltérő, (részletesen Id. Sheehan, McConkey 82.) A mélység mérése történhet a hipnózis közben (pl. Le Cron Scale), vagy a hipnózis végén, éber állapotban (Harvard Discrete Scale). Az éber állapotban történő mélységmérés előnye az, hogy ilyenformán kiküszöböljük a mérési folyamat és a hipnotikus állapot közti interferenciát.

Ha a mérés a hipnózis közben történik, akkor az értékelés lehet automatikus, amely gyorsabb, de az eltérő szuggesztibilitás miatt a hipnábilitás mentén különbségeket eredményezhet, vagy lehet tudatos mérlegelés eredménye. Eltérnek a módszerek abban is, hogy hány mérést tesznek lehetővé egy adott hipnózis alatt. Így a Harvard Discrete Scale több ponton való mérést tesz lehetővé, a Harvard Continuous Scale pedig alkalmas a hipnózis mélységének folyamatos nyomonkövetésére.

További különbség a módszerek között, hogy a mélység egyes fokozatait megnevezik-e, vagy csak a két szélső értéket határozzák meg, a "teljesen éber" illetve a "lehetséges legmélyebb hipnózisban van" pontokat. Abban is különböznek az egyes skálák, hogy az értékelés hány fokozatban történik, Vannak skálák, melyek a mélység egyes fokozataihoz meghatározott jelenségeket, élményeket rendelnek pl. North Carolina Scale esetében ilyen a relaxáció, álom, amnézia stb., míg a skálák nagy része ettől eltérően működik.

 

A hipnózis élményét feltáró eljárások

Vannak eljárások, melyek a hipnotikus élmény árnyaltabb értékelését teszik lehetővé. Ilyen módszer Field hipnotikus mélység-kérdőíve. E kérdőív a hipnotikus élmény számos dimenzióját mérő tételeket tartalmaz. Ilyenek pl. az éberség-alvás, a figyelem koncentrációja, a letargia-gondtalanság, a szerepjátszás-szimuláció vagy az ellenállás-együttműködés dimenziók. Segítségével összehasonlíthatjuk a különböző hipnózisok vagy hipnózisszerű állapotok során átélt élményeket.

Hasonlóképpen több dimenzióban mér Shor fenomenológiai módszere. Ennek elméleti alapját Shor hipnóziselmélete képezi, mely szerint a hipnotikus mélységnek három fő dimenziója van. Ezek a transz, a tudattalan belevonódás és az archaikus belevonódás. A módszer további lényeges dimenziói: az álmosság, a relaxáció, a képzelet élénksége, az abszorpció és a tudattalanhoz való jutás. E módszer bizonyos fokig lehetőséget nyújt az analitikus közelítések által lényegesnek tartott áttételszerű élmények megragadására. A többi módszertől eltérően az értékelést a hipnotizőr végzi, az alany beszámolója alapján.

Az előzőekhez sokban hasonlit a R.J.Pekala (82) által kidolgozott Phenomenology of Consciousness Inventory (PCI). E módszer szintén az élmények retrospektív értékelését teszi lehetővé, lényegében egy papír-ceruza teszt, melyet a ksz-ek a kísérlet után töltenek ki. A vizsgált időszaknak megfelelően, különböző dimenziókban, ellentétes állításpárok között egy-egy skálán helyezik el az élményeiket.

A PCI 7 pontos Likert skálára épül, 53 tételből áll. Tartalmaz 5 pár megbízhatóságot vizsgáló tételt is, melyek azonos, vagy hasonló tartalmú párok és melyek jelzik, hogy mennyire véletlenszerűen töltötte ki a ksz. a kérdőívet. A kérdőívnek két ekvivalens változata van, ami az egymást követő mérések szempontjából kedvező. A szerző tapasztalatai szerint a kérdőív alkalmas arra, hogy a tudat más módon előidézett, megváltozott állapotaiban, vagy a hipnózisszerű éber állapotokban megragadja az élmények legfontosabb strukturális jellemzőit. Ily módon lehetővé teszi a különböző állapotokban átélt élmények összehasonlítását. Pekalának (83,84,35) sikerült a relaxáció éberálom, meditáció, hipnózis állapotában jelentkező élmények között különbséget találni e módszerrel.

 

A kérdőív a következő dimenziókat tartalmazza:

·         megváltozott élmények
Ennek alskálái azt mérik, hogy a testhatáraiban, az ide múlásában, a világ észlelésében, a dolgok jelentésében jelentkeztek-e változások, a személy élményei e dimenziókban mennyire tértek el a szokásostól.

·         pozitív érzelmek
Az alskálák a helyzet kellemességét, az érzett szexuális érzéseket és szeretetet mérik.

·         negatív érzelmek
Az alskálák azt mérik, hogy mennyire érezte a személy magát mérgesnek, szomorúnak és mennyire érzett félelmet az adott idő alatt.

·         figyelem
Azt méri, hogy a figyelem mennyire volt koncentrált vagy szabadon lebegő és mennyire irányult a külvilágra vagy magára a személyre.

·         képzelet
Jelzi, hogy mennyire sok vagy kevés képzeleti képe volt a személynek illetve azt, hogy milyen élénkek voltak ezek a képek.

·         éntudat
Azt jelzi, hogy mennyire érezte a személy éntudatának megszűnését.

·         megváltozott tudat
Jelzi, hogy a személy mennyire érezte megváltozottnak, a szokásostól eltérőnek tudatát.

·         arousal
Méri, hogy a személy mennyire volt ellazult vagy feszült a vizsgált idő alatt.

·         racionalitás
Jelzi, hogy a személy mennyire érezte logikusnak, racionálisnak a vele történt dolgokat.

·         akarati kontroll
Jelzi, hogy a személy mennyire igyekezett kontrollálni a folyamatot illetve mennyire érezte, hogy a dolgok maguktól történtek.

·         emlékezet
Azt jelzi, hogy a személy mennyire emlékszik a vele történt dolgokra.

·         belső beszéd
Jelzi, hogy a személy mennyit beszélt magában az adott idő alatt.

 

Mivel a kérdőívet a ksz. tölti ki, igen fontos, hogy lelkiismeretesen végezze azt. Ennek ellenőrzésére szolgál a belső konzisztenciát mérő megbízhatóság skála. A módszer előnye, hogy pszichometriailag jól kezelhető információkat nyújt az élmény számos dimenziójáról.

Az előző módszerek hátránya, hogy akaratlanul is strukturálják a ksz-ek élményeit, lehetséges, hogy az élmény egyes lényeges mozzanataira nem tér ki a vizsgálat, esetleg irreleváns jellemzőkre kérdez rá. További problémát jelent az, hogy a kísérlet utáni beszámolók során a ksz figyelmét az élmény fontos mozzanatai elkerülhetik. E problémák elkerülésére szolgál az "Élményelemző technika" (EAT). Ebben Sheehan és McConkey (82) az élmények felidézését a kísérletről készült videofelvétel visszajátszásával segítik. Mivel a személy nem kap előzetes kategóriákat és tetszés szerinti helyen állíthatja meg a visszajátszást és kommentálhatja az eseményeket, lehetősége van arra, hogy saját maga határozza meg a fókuszba kerülő pontokat, hogy pontosan a valóban működő folyamatra, a hipnotikus élmény szempontjából jelentéssel bíró eseményekre reflektáljon.

 

A hipnózisszerű élmények, mint személyiségvonás

A hipnábilitással kapcsolatos személyiségvonásokat keresve E.Hilgard (70) azt tapasztalta, hogy a hipnózis iránt fogékony ksz-ek gyakrabban számoltak be arról, hogy némely élményükbe igen erősen belevonódnak. A belevonódás tipikus területe volt a regények olvasása, színházi előadás, fizikai, téri élmények, mint pl. a hegymászás, könnyübúvárság. Ezeknek az élményeknek a hipnózissal való kapcsolata szerinte azon alapszik, hogy
mindkettőben lényeges szerepet játszik :

·         a pillanat érzéseinek élvezete, (most semmi más nem számit. . . )

·         a realitás világától való menekülés, (A kalandok, utazás vagy éppen hipnózis közben a hétköznapi élet általános realitás-orientációját félreteszik.)

·         az idői kötöttség, (Időről időre, élvezzük, de az élet realitás-követelményei miatt félre is tesszük.)

·         az aktívbelevonódás, (Az emberek az élményben aktív résztvevők, keresik ezeket az élményeket, nem passzívan várnak rájuk. A hipnotizált személy is maga hozza létre az átélt élményei nagy részét.)

·         az izgalom és erő gyermekszerű élvezete, (E kalandok során az ember átéli a korlátoktól való megszabadulást, a természet feletti győzelmet, az omnipotenciát.)

A hipnábilitással kapcsolatban álló vonások közös faktorát Tellegen és Atkinson (74) az abszorpcióban látta.

Meghatározásuk szerint az abszorpció speciális kapcsolat a figyelem tárgyával, a totális figyelem állapota, melynek során az elérhető reprezentációs apparátus teljesen átadja magát az élménynek és a tárgy modellezésének, legyen az akár egy tájkép, egy ember, egy hang, egy felidézett esemény vagy a selfnek egy aspektusa. Az abszorpció magába foglalja azt a képességet, hogy az ember úgy él át valamit, mintha az valós lenne és ő is jelen lenne, hogy nem veszi észre azokat a külső eseményeket, melyek egyébként elvonnák a figyelmét, hogy felerősödnek a múlt élményei és más aspektusok eltűnnek a tudatból. Az abszorpció kognitív vonásai jelentik azt a képességet, hogy különböző reprezentációs modalitásokat szinergisztikusan kezeljünk, úgy, hogy egy teljes, egységes élményt éljünk át. A motivációs komponens az élményekkel szembeni nyitottságot, a tárgykapcsolatokra való készséget jelenti, ami lehetővé teszi az élményekbe való mély belevonódást.

 

Az élményekről való beszámoltatás módszertani problémái

A szubjektív beszámolók révén olyan adatokhoz juthatunk, melyek más módon elérhetetlenek lennének számunkra. A legfontosabb kérdés az, hogy az introspekció, mint tudományos módszer mennyire elfogadható. Nisbett és Wilson (77) a szubjektív beszámolókat bírálván, hangsúlyozzák, hogy a személyek az esetek legnagyobb részében torz beszámolókat adnak, a viselkedésük megmagyarázására alkotott elméleteik nem korrektek. Tipikus példája ennek a kognitív disszonancia jelensége. Harré és Secord (72) szerint némely esetben valóban el kell vetnünk az introspektív beszámolókat, ezek azonban szerintük inkább kivételek. Ericson és Simon (88) szerint is meghatározhatók azok a feltételek, melyek mellett a beszámolók megbízhatóak. A beszámolók igazsága ellenőrizhető, szabályosságok lehetnek a beszámolókban. A beszámolók pontosabbak, ha arra kérdezünk rá, hogy mit éltek át a ksz-ek, mintha a hogyanról vagy miértről gyűjtenénkinformációt. A beszámolókkal kapcsolatos kérdés, hogy mikor történjenek. Ha a beszámolót a kísérlet végére halasztjuk, emlékezeti hibákkal kell számolnunk, ha egyidejű beszámolót alkalmazunk, akkor a figyelt folyamat és a beszámolás között zavaró interferencia jöhet létre.

A beszámolók pontatlanok lesznek, ha a releváns ingerek hozzáférhetetlenek vagy nem emelkednek ki kellőképpen a kontextusból, ha olyan dolgokra kérdezünk rá, melyek nem voltak a figyelem középpontjában. A kérdőívek vagy interjúk strukturális természete is torzításokat okozhat, mivel felnagyítja az élmény egyes aspektusait, míg más, fontos információk esetleg nem kerülnek felszínre.

Az élmények vizsgálatakor is figyelembe kell vennünk a kísérletvezető hatását. Számos vizsgálat tanúsítja, hogy a kísérletvezető elvárásai, akaratlanul és rejtetten, befolyásolják a ksz. válaszát. Valószínű, hogy a hipnózis állapotában a személy még érzékenyebb ezekre a rejtett közlésekre. E problémát erősíti, ha a kikérdező és a hipnotizőr ugyanaz a személy.

Végül befolyásolhatja a kísérlet eredményét a kísérletvezető neme. Valentine (88) szerint a kísérletvezetők általában barátságosabbak az ellenkező nemű kísérleti személyekkel, érdeklődőbbek, többet mosolyognak rájuk, gondosabban készítik elő a kísérletet

A KÍSÉRLET ISMERTETÉSE

A kísérlet célja

A kísérlet célja annak vizsgálata volt, hogy különböző stílusú hipnózisindukciós eljárások használata esetén milyen különbségek jelentkeznek az élmények szerkezetében, és hogyan befolyásolja ezeket a változásokat a személy hipnabilitása, neme, előző hipnotikus élménye. Vizsgálni kívántuk az élmények szerkezete, a hipnózis mélysége és a képzeleti belevonódás,valamint az álmodozás néhány paraméterének a kapcsolatát, a különböző helyzetekben.

Ellenőrizni kívántuk továbbá azt az irodalmi adatot, hogy az éber tudat szerkezete és a hipnábilitás között össze­függés van, vagyis az éber tudat bizonyos dimenziót a hipnabilitással összefüggően alakulnak.

 

Kísérleti személyek

A kísérletben 44 felnőtt, önként jelentkező, egészséges személy, 22 férfi és 22 nő vett részt. Átlagos életkoruk 21.6 év volt. Nagyrészük egyetemi hallgató volt, a néhányan ezek érdeklődő ismerősei. A kísérletben való részvétel feltétele az volt, hogy az illető személy ne rendelkezzen előzetes hipnózissal kapcsolatos tapasztalattal. A kísérleti személyek szervezésében Berényi András és Mező Enikő 4. éves pszichológushallgató volt segítségünkre. A résztvevők, a valóságnak megfelelően, azt az előzetes információt kapták, hogy egy hipnózis-kísérletben vesznek részt, és az ottani élményeikre vagyunk kíváncsiak.

A kísérletben ténylegesen résztvevők száma az előzőnél magasabb volt, 4 személy adatait el kellett vetnünk. A PCI adatokat ugyanis folyamatosan értékeltük, és a további feldolgozásból kihagytuk azokat, melyek megbízhatósága nem érte el a kritériumot. Ily módon 3 ksz. adatait kihagytuk. Egy további személyről utólag derült ki, hogy korábban részt vett egy standard hipnózisban.

 

Alkalmazott módszerek

Felhasznált kérdőívek

Phenomenology of Consciousness Inventory /PCI/

Az élményeknek az egyes helyzetekben jelentkező sajátosságait a PCI A és B kérdőívekkel mértük. A kérdőíveket és a szükséges dokumentációt RonaldJ. Pekala volt szíves rendelkezésünkre bocsájtani.

A ksz-ek a PCI-t mindhárom helyzetben kitöltötték, random módon az A,B,A vagy a B,A,B változatokat használtuk.

 

Szemantikus differenciál skála

A hipnózisnak, mint fogalomnak illetve mint élménynek a jelentését az Osgood féle szemantikus differenciál skálával mértük. A szokásos érték, aktivitás és potenciál dimenzión kívül a kérdőív tartalmazott egy olyan skálát is, melyen a ksz-ek azt Ítélték meg, hogy mennyire ismerős számukra azillető fogalom illetve az élmény.

 

Szubjektív mélység-skála

A hipnózis mélységének a mérésére szubjektív mélység skálát használtunk. A személyek egy 10 fokú skálán értékelték ahipnózis mélységét. A skála két végpontja:

/1/ egyáltalán nem voltam hipnózisban, és /10/ a lehetséges legmélyebb hipnózisban voltam.

A hipnózis mélységét három ponton értékelték:

-       amikor a legmélyebb volt,

-       amikor a legkevésbé mély volt, és

-       a 4 perces csend alatt

Abszorpció

A képzeleti belevonódás mérésére a Tellegen-Atkinson féle DPQ-t használtuk.

 

IPI

A hipnózisszerű élmények megragadására használtuk Singer (70) nappali álmodozást vizsgáló kérdőívét is. A kérdőív következő skáláit használtuk:

·         az álmodozás gyakorisága

·         az álmodozás elfogadása

·         pozitív nappali álmok

A kérdőív magyar változatát dr. Zétényi Tamás volt szíves rendelkezésünkre bocsájtani.

 

Interjúk

Az egyes kísérleti helyzetekben, a kérdőívek felvétele után, kikérdeztük a ksz-eket. Tekintettel arra, hogy a korábban említett zavaró tényezők hatása minden bizonnyal ebben a helyzetben érvényesült a legnagyobb mértékben, a jegyzőkönyvek módszeres tartalmi elemzését el sem végeztük, néhány ponton azonban, a kérdőíves adatok értelmezéséhez felhasználtuk a szóbeli beszámolókat.

 

 

Instrukciók

Az "éber" helyzetben:

"Kérem, hogy helyezkedjél el kényelmesen, csukd be a szemed, ülj nyugodtan, és gondolj arra, amire akarsz... Maradj abban az állapotban, amelyben most vagy. A következő néhány percben nem fogok beszélni, azt szeretném, hogy továbbra is ebben az állapotban maradj."
Ezt követően a kszek 4 percig csendben, becsukott szemmel ültek.

 

A "megengedő" helyzetben:

A kísérleti személyek a Stanford-A eljárás szerinti hipnózisban vettek részt. A raport kialakítása és maga a hipnózis is a Stanford instrukciónak megfelelően történt, de sem az éber szuggesztiókat, sem a teszt-szuggesztiókat nem használtuk.Az indukció után a következő szuggesztió hangzott el:

"Most képzeletedben megjelenik egy rét. Egy réten vagy, érzed

az arcodon a friss, kicsit hűvös, tavaszi levegőt... az égen néhány felhő, mögöttük a nap alig látszik... és ahogy

elindulsz, érzed, hogy süpped a talpad alatt a még kicsit nedves, puha tavaszi rét. Távolabb fák, házak, odébb egykút... Enyhe szellő simítja végig az arcodat... aztán ez a szellő fokozatosan erősödik, szél lesz belőle... egy kicsit össze kell magadon húznod a kabátod és a sapkád is meg kellfognod, hogy el ne vigye... és ahogy élénkül a szél, úgymozdulnak a felhők... egyre sebesebben mennek, távolodnak... már csak egy vékony felhőréteg takarja el a napot... majd az is elmegy, eltűnik, és a kellemes tavaszi napsugár végigsimítja a testedet... átmelegíti a vállad... nyakad... karod... kezed... hátad... gyomrod... combod... lábad...

Jól van, élvezd ezt a nyugalmat..."

Ezután a ksz-ek csendben, hipnózisban ültek 4 percig.
Azinstrukció a következő volt:

"Most pár percig nem szólok. Maradj ebben a helyzetben, élvezd ezt a kellemes állapotot."

A csend után a képek eltűnésére vonatkozó szuggesztió, majd a Stanford instrukció szerinti dehipnózis következett.

Az imagináció célja az volt, hogy az "indirekt" instrukció során alkalmazott képzeleti képhez hasonlóval mélyítsük a hipnózist, és a csend kezdetére hasonló képzeleti képet hozzunk létre, valamint az, hogya helyzetet közelítsük a terápiás helyzethez. Az említettképekhez hasonlókat gyakran alkalmaznak terápiáshelyzetekben. Szimbolikája eléggé világos, a borúra derű jön, majd elmúlik a baj...

Instrukció az "indirekt" helyzetben

Az instrukció megszerkesztésekor egy,S.W.Bassman és W . C.Wester (84) által közölt terápiás hipnózis szövegére támaszkodtunk, a szövegben minimális módosításokat hajtottunk végre, a konkrét terápiás szuggesztiókat kihagytuk.

Az eljárás a lehetséges ellenállásokat többféleképpen próbálja kikerülni. A hipnotikus helyzetet olyan helyzetként definiálja, melyben a kontroll a hipnotizált személyé. Ezzel csökkenti a kontroll elvesztésétől való félelmet és a személy felelősségét hangsúlyozza, azt, hogy csakis rajta múlik a hipnózis létrejötte. A hipnózist teljesen természetes folyamatnak, egymást szükségszerűen kiváltó változások eredményének írja le, majd olyan helyzetet teremt, amelyben a bejósolt változások szükségszerűenbekövetkeznek és erre alapozza a folyamat kontrollját. A továbbiakban olyan indirekt szuggesztiókat alkalmaz, melyek facilitálják a képzeletet, életkorregressziós folyamatokat indítanak be. Maga a hipnózis mélyítése egy kettős kötéssel kezdődik, a személy látszatválasztására épül a mélyítésre vonatkozó szuggesztió. Az indukció ezután egy mesét tartalmaz, amely a hipnózis további mélyítését szolgáló testi változások kiváltását segíti.

 

 

A bevezető beszélgetés a következők szerint folyt:

"Minden hipnózis lényegében önhipnózis, az a legfontosabb, ahogy és amire gondolsz. Ebben én segíthetek neked, de a helyzet kontrollja a te kezedben van.

Mindjárt elmondom azt is, hogy hogyan hozhatsz létre magadnak ilyen hipnotikus állapotot ...

Egy kicsit később, ha majd készen állsz arra, hogy hipnózisba menj, majd jelezd.

Jól van, most helyezkedjél el kényelmesen, ahogyan jólesik.

Miközben kényelmesen elhelyezkedsz a fotelben, elmondom, hogy hogyan juthatsz kellemes, hipnotikus állapotba.... rendben van?

Azt szeretném, hogy csak élvezd ezt a kellemes érzést, majd én dolgozom, te csak relaxálj.

Most nézzél engem, megmutatom. Egy kis idő múlva, ha majd készen állsz a kezdésre, a saját tempódban emeld fel az egyik karod. Amelyik karodat akarod, te határozod meg, rajtad múlik, hogy melyik karodat választod. Most én felemelem a jobb kezemet, valamivel a szemem magassága fölé. Aztán ökölbe szorítom a kezemet és, mint látod, mereven nézem az öklömet. Hagy magyarázzam meg a fontosságát és a logikáját annak, amit most csinálok. Négy dolog kapcsolódik ehhez a jelenséghez:

-előszöris, ez demonstrálja azt a képességedet, hogy képes

vagy az energiádat egyetlen pontra összpontosítani.

-másodszor, annak, hogy az energiádat a tested meghatározott részébe koncentrálod, természetes következménye lesz, hogy

az a testrészed feszült lesz, megterhelődik és ez kényel­metlenné válik egy idő után. Ez teljesen nyilvánvaló dolog. Az is teljesen nyilvánvaló azonban, és ezt gyakran nem vesszük észre, hogy természetes képességünk van arra, hogymódosítsunk az ilyen kényelmetlenségen...azzal, hogyMEGENGEDJÜK magunknak, hogy pislogjunk, majd bezárjuk a szemünket, amint elfárad attól az erőfeszítéstől, hogy az öklünket mereven nézzük. Azután a feszes öklünk lazulni kezd, erőtlenül, és a fókuszált feszültség csökken, miközben akezünk lazán lesüllyed az ölünkbe. Ez egy teljesen törvény­szerűen bekövetkező jelenség.

-  A harmadik, amiért ezt csináljuk az, hogy megtanulod, hogy ezeket a természetes következményeket összekapcsold a kellemes, mély hipnózisba jutással. Számodra a kezed egy mutatót szimbolizál majd, melyet arra használhatsz majd, hogy kontrolláld ennek a nagyon kellemes hipnózisnak a mélységét. Igen, ahogyan a kezed, vagy a mutató süllyed, majd lezárul a szemed, TE FOGOD KONTROLLÁLNI azt, ahogy ebbe a kellemes

hipnotikusállapotba jutsz. Amit én teszek közben az mindössze annyi lesz, hogy beszélek, és neked mindösszeannyit kell tenned, hogy ellazulj, nagyon, nagyon mélyen... ami azt hiszem jól hangzik...

-A negyedik dolog, amiért így csináljuk az, hogy megtanulod, hogy hogyan koncentráld egyetlen pontba az energiádat és hogyan alakítsd azt át… ellazultsággá… vagy legalábbis egy kellemes, nyugodt élménnyé.

Nem tudom, hogy mennyire vagy képes ezt megtenni… ez teljesen rajtad múlik,hogy hogyan csinálod ezt azÖNHIPNÓZIST.

Te fogod kontrollálni a dolgokat, és az önhipnózis használatával KÉPES LESZEL kontrollálni a testedet, teljes önmagadat, a gondolataidat, HA AKAROD."

 

Miután a személy kényelmesen elhelyezkedett és láthatóan várta a folytatást, a hipnózis a következő instrukció szerint folyt:

"Most, amikor készen állsz arra, hogy kellemes, hipnotikus állapotba kerülj, egyszerűen emeld fel a karodat, szorosan

szorítsd ökölbe a kezedet... a tested összes feszültségét

koncentráld a kezedbe.../vártunk, amíg felemelte a kezét/

Jól van, érezd, hogy a feszültség a fejed tetejéről, a lábad

ujjából, az összes feszültség, energia, a válladba, akarodba, a kezedbe áramlik ... /megnéztük, hogy elég merev-e a karja../

Hagy mutassam meg neked, hogy a vállad, karod milyen keménnyé válik, mint egy acélrúd vagy vasgerenda. OLYAN kemény! Jól

van, érezd ezt a merevséget!... Jól van... kezdd el

nézni, így láthatod, hogy mi történik, miközben átéled, hogy mély hipnózisba jutsz...

Mivel a kezed elfárad az erőfeszítéstől és csökken aszorítás, érezni fogod majd, hogy ez a fáradtság szétárad azegész testedben. Ami korábban feszültség, kényelmetlen merevség volt, az egy kellemes érzéssé, ellazultsággá válik majd... egy kellemes érzéssé... és érezni fogod majd,

hogy ellazulsz, belesimulsz a székbe... lágyan, mint a viasz.

Nem tudom, hogy most mekkora feszültség van a testedben, vagy, hogy mennyi ideig tart ezt a kezedbe koncentrálni, de sok időnk van ... ráérünk, rengeteg időnk van... lazán... puhán... saját tempódban... végülis te kontrollálod a dolgot. RENGETEG IDÜNK VAN, rengetegidőnk

Miközben itt ülsz, ebben a székben, valószínűleg nem vetted még észre, de a légzésed ritmusa már megváltozott. Lassúbb... kényelmesebb... egy jó ritmus ez!

Az összestesti folyamatod változik, egy új, kényelmes szint felé. A vérnyomásod csökken, a szívritmusod is kényelmes szinten van. Azt szeretném, hogy élvezd ezt a kényelmet, ezt a kellemes állapotot... amikor kész vagy rá... amikor kész vagyrá. .

 

. Amit itt csinálunk, az bizonyos szempontból megfelel annak, amikor az orvoshoz mész és az orvos meghallgatja a szívverésedet. Nem a doktor fedezi fel a szívverésedet, de a műszere segítségével képes arra, hogy meghallja. Ilyesmi történik a hipnózisban is, tudatossá válnak az óriási lehetőségek, melyek eléggé természetesek és melyek állandóan jelen vannak, belül. Hogy TE képes vagy erre, hogy halványan tudatában vagy... MOST képes leszel arra, hogy kontrolláld azt a képességedet, hogy átéld a relaxációt, ellazulást és a mélyen kellemes érzéseket, melyek mélyen...mélyen... benned vannak. Ezek az érzések mindig veled vannak, de néha nem vesszük észre a nyilvánvaló dolgokat."

/Itt arra hivatkoztunk, amit éppen csinált, és hozzátettük, hogy ez jelzi, hogy mély hipnózisba megy, hogy egyre jobban ellazul, ahogyan nyugodtan ül, mosolyog, nyel.../

 

"Érdekes, hogy amikor a fenntartott kezedet nézem, az jut eszembe, amikor iskolás gyerek voltam. Emlékszem, amikor a tani tónk elmagyarázta az osztályunknak, hogy ha valaki válaszolni akar egy kérdésre, annak jelentkeznie kell, és várnia kell, amíg a tanító szólítja. Igen, engem kissé zavart ez az eljárás, de úgy tűnt, hogy helyes dolog volt. Végülis, azért voltam ott, hogy tanuljak, és ez volt az első óra.

Jól van... /itt a keresztnevét mondtuk/ lazán, nagyon mélyen. Igen, a tanító rám nézett, mondta a nevem és én lejjebb süllyesztettem a kezem - butaság, de működött.

Jól van, csak engedd meg magadnak továbbra is, hogy belesimulj a székbe, hogy ellazulj, hogy kellemesen érezd magad.

Én továbbra is beszélek majd, és te egyre jobban ellazulsz... olyan nyugodtan... olyan kényelmesen...

Nem is kell, hogy beszéljek hozzád most, csak élvezd ezeket az igazán kellemes érzéseket, melyeket átélsz...

Most, hogy segítsek neked még mélyebbre menni, egy idő múlva számolni fogok lefelé, tíztől egyig. Ahogy hallod a csökkenő számokat érzed majd, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre mész. Tudom, hogy van, aki ilyenkor elképzeli, hogy egy liften, vagy egy mozgólépcsőn megy lefelé, vagy, hogy a csillagok közt repül. Nem tudom, hogy te mit fogsz elképzelni, mialatt lefelé számolok, tíztől egyig, de egyre nyugodtabbnak, békésebbnek érzed majd magad, egyre kelleme­sebben. Majdnem ahogyan a számok mennek lefelé, úgy érzed a növekvő ellazultság érzését.

10, 9, mélyebben és mélyebben, a saját tempódban, a saját

mértéked szerint... 8... pihenve, kontrollálva... 7

egyre jobban és jobban ellazulsz... 6... nyugodtan, 5... félúton... nagyon jól csinálod... jól van... 4... 3...

nyugodtan, kellemesen, békésen... 2... mélyebben és mélyebben, és 1... jól van!

Most, miközben itt ülsz, ellazulva, nagyon kényelmesen, békességben önmagaddal, azt szeretném, hogy élvezd ezt a kellemes érzést, ezt a kényelmes helyzetet. Ha pl. bármikor úgy érzed, hogy változtatnod kellene a helyzeteden, hogy még jobban ellazulj, tedd csak nyugodtan, bármikor, hiszen te kontrollálod a helyzetet.

Talán megengedheted magadnak, hogy tudatossá váljon, hogy mennyire ellazultál, hogy milyen kényelmes helyzetben vagy.. Természetesen megengedheted a személyiséged tudatos részének, hogy ellazuljon és kényelmesen... kellemesen gondolkodjon... elképzeljen egy nyugodt helyet, ahol olyan kellemesen, jól érezted
magad... egy kellemes, békés helyet... teljesen rajtad áll...

A saját tempódban, a saját mértéked szerint... jól van...

Annyira átadhatod magad ennek, hogy a tudattalanodra hagyhatod,hogy engem hallgasson, miközben a tudatod folytatja ezt a mély... mély ellazulást... Végülis, a tudatod emlékezni fog arra, amit fontos tudnod.

Jól van... nagyon jól csinálod, igen...

Sok dolgot, melyet mutatni szeretnék neked, a tudattalanod irányit és ezt az irányítást most is fenntartja, miközben

kényelmesen, ellazultan, nagyon békésen pihensz.

Szeretném, ha látnád, hogy csak olyan dolgokat kérek tőled, melyeket valóban képes vagy megtenni. Rengeteg dolog van, melyet tudattalanul képesek vagyunk megtenni. Es, mint mondtam az előbb, csak olyan dolgokat kérek tőled melyet képes vagy megtenni. A kérdés az, hogy valójában mennyire vagy képes kontrollálni a testedet.

Ha most azt kérdezném tőled, hogy a belső szerveid, a tüdőd, esetleg az agyad is, hogyan működik, sok mindentvalószínűleg nehezen tudnál megmagyarázni. De most is, miközben beszélek hozzád, a tested összes része jól működik, anélkül, hogy értenéd, hogy pontosan hogyan is teszi ezt. Valójában nem is szükséges tudnod, hogy hogyan működik a tested...

Az életed során voltak olyan dolgok, melyeket éreztél, másokat pedig nem éreztél, néha egyszerűen azért, mert nem akartad. Sokszor átélted, hogy elfelejtünk dolgokat, amelyeket a hétköznapi gondolkodás felejthetetlennek tart. Emlékszem, amikor az iskolában voltam...egy szép őszi nap... Gyakran álmodoztam, amikor elfáradtam a figyelésben, ahogy hallgattam a tanár magyarázatát...az ablak mellett szoktam ülni, így aztán mindig kinézhettem az ablakon és elgondolkodtam... hm... mindig volt valami kellemes dolog, amiről álmodozzak... nem számított, hogy mi megy az osztályban... Volt, hogy már előre gondolkodtam egy születésnapi ünnepségen... vagy, hogy megyek valahová... megyek meglátogatni a nagymamámat... vagy megyek az iskolába...

Nem tudom, hogy te min gondolkodsz most...de én emlékszem, ahogy játszottam az udvaron... az iskolaudvaron... vártam a nyári szünetet... igazán, nagyon jól éreztem magam...

Emlékszem, az egyik tani tónk állandóan mesélt nekünk... nagyon élveztem... Egyszer az Északi szél és a Nap vitájáról mesélt...

Az Északi szél azzal dicsekedett, hogy ő a legerősebb és a nap mosolygott rajta. Épp ekkor egy vándor tűnt fel és mindketten egyetértettek abban, hogy úgy döntik el a vitát, hogy megnézik, hogy melyikük tudja levetni a vándor kabátját. A dicsekvő Északi szél próbálkozott először, miközben a Nap egy szürke felhő mögé bújva figyelte. Az Északi szél mérgesen nekilódult, majdnem letépte a vándor kabátját, de a vándor kétségbeesetten összehúzta magán a kabátot. Az Északi szél meglepődött ezen az ellenálláson és vad ereje hamarosan csökkent. Meglepte a vándor ellenállása és kétségbeesetten visszavonult. "Nem hiszem, hogy neked sikerülne, fényes Nap", mondta, aztán előjött a kedves

Nap, az összes sugarával, eloszlatta az egybegyűlt felhőket, és meleg, frissítő sugarakat küldött a vándor fejére...nyakára... vállára... mellére... gyomrára... hátára... combjára... lábszárára... lábára...

A vándor mosolygott, hogy milyen szép őszi nap van és arra gondolt, hogy itt az ideje, hogy levesse a kabátját és üdvözölje ezt a szép őszt...

Kényelmesen,...kellemesen.... ellazulva... nagyon mélyen..."

"Jól van... most egy darabig nem szólok, élvezd ezt a kellemes állapotot..."

 

Ezután a csend következett 4 percig:

 

 

 

 

A dehipnózis a következők szerint folyt:

"Jól van... ellazultan, nagyon mélyen...

Jól van, jól csinálod...

Szeretném, hogy élvezd ezt a kellemes érzést, amelyben annyi sok minden válhat tudatossá. Mostantól itt lesz az a nagyszerű lehetőséged, hogy a testi-lelki ellazulást és ezt a kellemes érzést összekapcsold.

Rövidesen számolni fogok 1-től 10-ig, és amikor a tízet kimondom, a kezed emelkedni kezd majd. Ugyanaz a kezed, amelyiket mutatóként használtál, amikor hipnózisba vitted magadat. Most azonban a kezed emelkedni fog, saját tempódban, saját mértéked szerint.. és amikor eléri azt a szintet, amelyről indult, amikor először nézni kezdted a kezedet, kinyitod a szemed és kijössz a hipnózisból, ébernek, frissnek és nagyon kipihentnek érzed magadat... mint egy kellemes délutáni szunyókálás után...

Most számolok. 1... 2... 3.... 4... 5.... 6... 7.... 8....

9... és 10 .

és most te következel... a saját tempódban."

A kísérletek a KLTE Pszichológiai Intézetében folytak, 1987 decembere és 1988 márciusa között. A bevezető beszélgetésben ismertettük a kísérletet. Elmondtuk, a ksz-eknek, hogy két, különböző hipnózisban vesznek részt, az élményeikre vagyunk kíváncsiak, az egyes hipnózisok után az élményeikre vonatkozó kérdőíveket kapnak, és megkérjük majd őket, hogy mondják el az élményeiket. A hipnózisokat megelőzően éberen, becsukott szemmel kell ülniük pár percig, és hogy a kísérlet végén egy standard, hipnabilitásukat mérő hipnózisban vesznek majd részt.

A kísérletek egyénileg, egy ülésben folytak. Egy-egy kísérlet kb. 3 órát vett igénybe. A DPQ és az IPI kérdőíveket a ksz-ek a kísérlet után, otthon töltötték ki. A kísérlet éber, "csukott szem" részét igyekeztük különválasztani a hipnózis-helyzetektől. A kísérlet általános menetének ismertetése után került sor a "csukott szem" helyzetre és az ezt követő kérdőívek kitöltése után következett a raport kialakítására szolgáló beszélgetés.

 

 

A kísérlet menete a következő volt:

a/ "csukott szem" helyzet

utána:

·         PCI

·         szemantikus differenciál

 

b/ 1. kísérleti helyzet

utána:

·         PCI

·         szemantikus differenciál

·         szubjektív mélység skála

·         interjú

c/ 2. kísérleti helyzet

utána:

·         PCI

·         szemantikus differenciál

·         szubjektív mélység skála

·         interjú

d/ hipnábilitás mérés

SHSS/B

e/ kérdőívek

·         DPQ és

·         IPI kérdőívek kitöltése, otthon.

Két hipnózis-helyzetben vettek részt a ksz-ek. Az alkalmazott indukció jellegének megfelelően ezeket a továbbiakban "megengedő" illetve "indirekt" helyzeteknek nevezzük. Mindegyik ksz részt vett mindkét helyzetben, a sorrendet kiegyensúlyoztuk.

A kísérleti helyzetek elrendezése a következő volt:

Kísérleti eredmények

A kísérletek során nagyszámú adat gyűlt össze, személyenként 105. Az adatok feldolgozásában dr.Münnich Ákos volt a segítségünkre. A feldolgozás a BMDP és az SPSS statisztikai programcsomagok felhasználásával, az Intézet HAT számítógépén, a következő szempontok szerint történt:

A hipnábilitás adatokat az eljárások egy részében, a regresszió elemzések során, folytonos változóként kezeltük, a feldolgozás további részében a hipnábilitás szerinti csoportokat képeztünk. A szokatlan határok szerinti csoportképzésre azért volt szükség, hogy a hipnábilitás hatásának elemzését a többi változóéval együtt, egy négyszempontúvariancia-analízissel elvégezhessük.

 

 

A csoportok a következők voltak:

 

 

 

A "csukott szem" feltétel mellett kapott PCI és szemantikus differenciál adatokat a nem és a hipnábilitás szerint kétszempontú variancia-analízissel elemeztük.

A két kísérleti helyzetben kapott PCI, szubjektív mélység és szemantikus differenciál adatokat a szerint elemeztük, hogy a kísérleti helyzetnek, a sorrendnek a személy hipnabilitásának valamint nemének milyen hatása volt az eredmények alakulására.

 

Az alkalmazott eljárás: négyszempontú variancia-analízis

szempontok: hipnábilitás x sorrend x szex x kísérleti helyzet

 

Elemeztük a hipnózis mélység és az élmények szerkezete közti összefüggést mind a "megengedő" mind az "indirekt" helyzetben.

Az alkalmazott eljárás: többváltozós regresszió elemzés.

függő változó: hipnózis mélysége

független változók: PCI adatok

 

Megvizsgáltuk, hogy a hipnabiltás, az abszorpció és a képzeleti tényezők az egyes helyzetekben milyen mértékben határozzák meg a hipnózis maximális mélységét.

Az alkalmazott eljárás:

többváltozós regresszió elemzés

függő változó: hipnózis mélysége

független változók: SHSS, DPQ, daydreaming adatok

A statisztikai feldolgozás eredményei

A PCI kérdőív adatai

Megváltozott élmény

A PCI egy mutatót konstruál ennek jellemzésére. A mutató a testhatárok, idő, percepció, és a jelentés megváltozottságának az átlaga.

 

 

 

 

Az "indirekt" helyzetben az élmények megváltozottabbak voltak, vagyis a ksz-ek nagyobb mértékben érezték élményeiket a szokásostól eltérőnek, mint a "megengedő" helyzetben, a magasan hipnábilisek és a nők élményei nagyobb mértékben változtak meg.

Testhatárok

A PCI-nak ez a kérdése arra vonatkozott, hogy a kérdéses idő alatt milyen mértékben érezte a ksz testhatárait kitágultnak.

 

 

Az "indirekt" helyzetben a testhatáraikat megváltozottabbnak észlelték a ksz-ek.A hipnábilisabbak nagyobb változást észleltek és az "indirekt" helyzetben akkor volt nagyobb a változás, ha ez volt az első, míg a "megengedő" helyzetben akkor, ha az volt a második.

 

Idő

 

A PCI-nek ez a skálája azt jelezte, hogy a ksz mennyire érezte másnak az idő múlását.

 

 

A hipnábilisabbak megváltozottabbnak érezték az időt, volt némi tendencia arra, hogy a nőknél erőteljesebben jelentkezett ez a hatás.

Percepció

A PCI-nak ez a kérdése arra vonatkozott, hogy a szokásostól mennyire tért el az, ahogyan a kérdéses idő alatt a világot észlelte a ksz.

A magasabb hipnábilitású ksz-ek percepciója nagyobb mértékben tért el a szokásostól, a nők percepciójában nagyobb volt a változás, volt némi olyan irányú tendencia, hogy az "indirekt" helyzetben nagyobb volt a percepcióban bekövetkezett változás.

 

Jelentés

A PCI-nak ez a dimenziója arra vonatkozott, hogy mennyire érezte a ksz a dolgok jelentését a szokásostól eltérőnek.

 

 

Az "indirekt" helyzetben nagyobb mértékben érezték megváltozottnak a dolgok jelentését, a magasabb hipnabilitásúak és a nők erősebben érezték, az első kísérleti helyzetben határozottabban jelentkezett ez az érzés.

Pozitív érzelmek

Ez a PCI-nek egy konstruált mutatója, az élvezet, szexuális érzések és szeretet skálák átlaga.

 

 

A hipnábilisabbak több pozitív érzelemről számoltak be és a nők többről számoltak be, mint a férfiak.

 

 

Élvezet

A PCI-nak ez a skálája azt jelezte, hogy a ksz mennyire érezte kellemesnek a kérdéses időszakot.

 

Az "indirekt" helyzetet kellemesebbnek érezték a ksz-ek, a hipnabilisabbak és a nők kellemesebb érzésekről számoltak be.

Szeretet

A PCI-nak e dimenziója azt jelzi, hogy mennyire érzett szeretetet a ksz a kérdéses idő alatt.

 

A hipnábilisabbak és a nők több szeretetetről számoltak be.

 

 

 

Figyelem

A PCI-nak ez egy konstruált mutatója, a figyelem iránya és koncentráltsága skálák átlaga.

 

A figyelmet egyik vizsgált szempont sem befolyásolta szignifikánsan, volt olyan tendencia, hogy a nők jobban figyeltek.

Figyelem iránya

Ez a skála azt jelezte, hogy mennyire irányult kifelé illetve befelé a ksz figyelme a kérdéses idő alatt.

 

A nők figyelme jobban befelé irányult és volt némi olyan irányú tendencia, hogy az indirekt helyzetben jobban befelé irányult a ksz-ek figyelme.

 

Figyelem koncentráltsága

Ez a mutató azt jelzi, hogy mennyire érezte koncentráltnak a ksz a figyelmét, az adott idő alatt.

 

A második kísérleti helyzetben a ksz-ek figyelme koncentráltabb volt.

Éntudat

Ez a skála ezt jelezte, hogy a kérdéses idő alatt határozottnak érezték a ksz-ek az éntudatukat.

 

Szignifikáns hatás nem volt, jelentkezett olyan tendencia, hogy a hipnábilisabbak nagyobb mértékben érezték éntudatuk megszűnését.

 

Tudatállapot

Ez a skála azt jelezte, hogy milyen mértékben érezte a ksz tudatállapotát megváltozottnak, a szokásoshoz képest.

 

Az "indirekt" helyzetben megváltozottabbnak érezték a ksz-ek a tudatállapotukat, a hipnábilisok erősebben érezték. Az alacsony és közepes hipnabilitásúak az "indirekt" helyzetben, a magas hipnabilitásúak a "megengedő" helyzetben érezték inkább.

 

Arousal

Ez a skála azt jelezte, hogy a ksz mennyire érezte magát ellazultnak illetve feszültnek a kérdéses idő alatt.

 

 

A hipnábilisabbak arousalja alacsonyabb volt.

 

 

 

 

Belső beszéd

Ez a skála azt jelezte, hogy a kérdéses idő alatt milyen sokat beszélt magában, hangtalanul a ksz.

 

 

A nők többet beszéltek hangtalanul, magukban, közben.

Szemantikus differenciál

Potenciál

 

 

Az "indirekt" helyzet potenciálja, jelentősége nagyobb volt, a hipnábilisabbak és a nők nagyobb potenciált tulajdonítottak a helyzetnek.

 

 

Ismerősség

 

 

A második helyzetet ismerősebbnek érezték a ksz-ek, mint az elsőt és elsőként az "indirekt" helyzet ismerősebb volt, mint a "megengedő".

A hipnózis mélysége

A "legmélyebb" pont

Itt a ksz-ek azt értékelték egy szubjektív skálán, hogy milyen volt az egész hipnózis folyamán a legmélyebb pont.

 

Az "indirekt" helyzetben mélyebb volt a hipnózis, a hipnábilisabbak és a nők mélyebb hipnózisról számoltak be. Az alacsony és közepes hipnábilitásúak az "indirekt" helyzetben, a magas hipnabilitásúak a "megengedő" helyzetben érezték mélyebbnek a hipnózist.

 

A "legkevésbé mély" pont

A szubjektív mélység skálának ez a része azt mérte, hogy az egész hipnózis folyamán milyen mély volt az a pont, amikor a ksz a legkevésbé mélynek érezte a hipnózist.

 

 

A hipnábi1isabbak mélyebbnek érezték, volt némi tendencia arra , hogy a nők mélyebbnek érezték. Elsőnek az "indirekt", másodiknak a "megengedő" helyzetnek ezt a pontját érezték mélyebbnek.

A "csend" alatt

A mélység skálának ez a kérdése azt vizsgálta, hogy a 4 perces csend alatt milyen mélynek érezték a hipnózist a ksz-ek .

 

 

 

A hipnábilisabbak mélyebbnek érezték a csend alatt a hipnózist.

 

A variancia-analízisek eredményének összegzése

 

Vizsgált szempont	kísérleti helyzet (kh)	hipnábilitás (h)	sorrend (so)	szex (s)	interakció
megváltozott élmény	x	xxx		x
testhatárok		xx			kh x so
idő		x
percepció		xxx
jelentés	xx	xxx	xx	x
pozitív érzelmek		xx		xx
élvezet	x	xxx		xx
szex
szeretet		x		xx
negatív érzelmek
méreg
szomorúság
figyelem
figyelem iránya				x
figyelem konc.
képzelet
képz.menyisége
képz. élénksége
éntudat
tudatállapot	x	xx			kh x h
arousal		x
racionalitás
akarati kontroll
emlékezet
belső beszéd
szd. érték
szd. aktivitás
szd. pontenciál	x	x		x
ismerősség			x		kh x so
legmélyebb	xx	xxx		x	kh x h
legkevésbé mély		xx			kh x so
szünet alatt		xx

 

 

A "megengedő" és "indirekt" helyzetben kapott adatokközti korrelációk

 

 

 

A korrelációkból látható, hogy a két kísérleti helyzet adatai között igen szoros kapcsolat van, még azokban a dimenziókban is melyekben egyébként a variancia-analízisek szerint a helyzet lényeges szempont.

A hipnózis mélységének és az élmény struktúrájánaka kapcsolata

Többváltozós regresszió-elemzéssel megvizsgáltuk, hogy az élmények egyes összetevői milyen mértékben határozzák meg a hipnózis mélységét az egyes kísérleti helyzetekben.

 

"megengedő" helyzet

A hipnózis mélységével szignifikáns kapcsolatban álló változók a következők voltak:

 

 

 

A ksz-ek a "megengedő" helyzetben, a szünet során, annál mélyebbnek érezték a hipnózist, minél megváltozottabbnak érezték a testhatáraikat és az idő múlását, minél alacsonyabbnak érezték az arousaljukat és minél kevésbé érezték magukat mérgesnek.

 

 

"indirekt" helyzet

A hipnózis mélységével szignifikáns kapcsolatban álló változók a következők voltak:

 

 

Az "indirekt" helyzetben, a csend alatt, annál mélyebbnek érezték a ksz-ek a hipnózist, minél megváltozottabbnak érezték a dolgok jelentését, minél élénkebb volt a képzeletük és minél kevésbé érezték magukat mérgesnek.

A hipnózis mélységének kapcsolata a vizsgáltszemélyiség-jellemzőkkel

Azt vizsgáltuk, többváltozós regresszió-elemzéssel, hogy a hipnábilitás, abszorpció, az álmodozás gyakorisága, az álmodozás elfogadása és a pozitív nappali álmok gyakorisága milyen összefüggésben áll a hipnózis mélységével az egyes helyzetekben.

 

 

 

A hipnózist annál mélyebbnek érezték a ksz-ek, minél magasabb volt a hipnabilitásuk és minél elfogadóbbak az álmodozással kapcsolatban.

 

 

 

Minél hipnábilisabbak voltak a ksz-ek, annál mélyebbnek érezték a hipnózist

A "csukott szem" helyzetben kapott PCI adatok hipnábilitás és a szex szerinti elemzésének összegzése

 

 

A kszek élményei a "csukott szem" helyzetben jelentősen függtek a hipnabilitástól. A hipnábilisak nagyobb mértékben érezték megváltozottnak az élményeiket, a testhatáraikat, a percepciójukat, nagyobb változást észleltek a dolgok jelentésében. Több szeretetet éreztek a helyzetben, az éntudatuk kevésbé volt határozott és tudatállapotukban nagyobb változást észleltek, mint a kevésbé hipnábilisak. A nők határozottabban éreztek szexuális érzéseket a helyzetben, figyelmük jobban befelé irányult, tudatállapotuk nagyobb mértékben változott meg, és több belső beszédről számoltak be.

A figyelem iránya esetében interakciót kaptunk, a közepes hipnabilitású nők és férfiak ellentétesen viselkedtek, az összes csoport között a közepes hipnabilitású férfiak figyelme irányult leginkább kifelé és a közepes hipnabilitású nőké leginkább befelé.

 

 

Az eredmények összegzése

Az indukciós stílus hatása:

Az eredményeket áttekintve láthatjuk, hogy az eltérő stílusú indukciós eljárásokkal létrehozott tudati változások igen hasonlóak voltak. A két különböző kísérleti helyzetben kapott adatok között, a "félelem", "arousal" és "belső beszéd" skálák kivételével az összes többi skálán szignifikáns korrelációt kaptunk. A nagyfokú hasonlóság mellett azonban lényeges különbségek is vannak a különböző helyzetek között. Az "indirekt" helyzetben az élményeket nagyobb mértékben észlelték megváltozottnak a ksz-ek, úgy érezték, hogy jobban megértették önmagukat és a körülöttük lévő világot, a helyzetnek nagyobb volt a jelentősége számukra, ez a helyzet kellemesebbnek tűnt és a hipnózis is mélyebb volt az "indirekt" helyzetben.

Az élmények belső szerkezetében további lényeges különbségek vannak. A többváltozós regresszió-analízis szerint a ksz-ek a "megengedő" helyzetben annál mélyebbnek érezték a hipnózist , minél megváltozottabbnak érezték a testhatáraikat és az idő múlását, valamint minél alacsonyabbnak érezték az arousaljukat és minél kevésbé érezték magukat mérgesnek. Az "indirekt" helyzetben az észlelt mélység azzal függött össze, hogy mennyire észlelték a dolgok jelentését megváltozottnak és milyen élénk volt a képzeletük továbbá, mennyire kevéssé érezték magukat mérgesnek. A "képzeleti belevonódás" és "álmodozás" faktorok, várakozásunktól eltérően, nem befolyásolták eltérő módon a hipnózis mélységét a két helyzetben.

A helyzetek közti, igen érdekes különbség volt az, hogy az erősen hipnábilisok a "megengedő", míg a közepesen és gyengén hipnábilisok az "indirekt" hipnózist érezték mélyebbnek, valamint, hogy az "indirekt" helyzetben alacsonyabb volt a korreláció a hipnábilitás és a hipnózis mélysége között, mint a "megengedő" helyzetben.

 

A hipnábilitás hatása

A vizsgált tényezők közül ennek a hatás volt a legjelentősebb. A hipnábilisabbak, az élmény számos dimenziójában nagyobb változásokról számoltak be. A hipnábilisabbak nagyobb mértékben érezték megváltozottnak a tudatállapotukat, a hipnózisokat mélyebbnek érezték és nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az élménynek. A dolgok jelentését, az idő múlását, a testük határait megváltozottabbnak érezték, relaxáltabbnak érezték magukat. A hipnábilisabbak ezen kívül több pozitív érzésről számoltak be, kellemesebbnek érezték a helyzetet és több szeretetet éreztek. A hatások konzisztensek voltak az élmény egyes dimenzióit tekintve, vagyis a hipnábilitás hatása azonos irányú változásokban jelentkezett.

Figyelemreméltó, hogy a hipnábilitás már az éber, "csukott szem" helyzetben átélt élményeket is befolyásolta, lényegében hasonló dimenziók mentén, bár kisebb mértékben. Vagyis a hipnábilisabbak nagyobb mértékben érezték élményeik megváltozását, a testhatáraikban, az idő észlelésében, a percepcióban és a dolgok jelentésében nagyobb változásokról számoltak be, több szeretetet éreztek a helyzetben, éntudatuk kevésbé volt hangsúlyozott.

 

A kísérleti személy nemének a hatása

Jelentős szex hatásokat találtunk. Ezeket általánosságban az jellemezte, hogy a nők nagyobb változásokról számoltak be. Így, mélyebbnek érezték a hipnózist, nagyobb jelentőséget tulajdonítottak az élménynek, a dolgok jelentését megváltozottabbnak érezték, több pozitív érzelmet éreztek, kellemesebbnek érezték a helyzetet és több szeretetet éreztek és a figyelmük is jobban befelé irányult.

Érdekes módon, számos dimenzióban már az éber "csukott szem" helyzetben különbség volt a férfiak és nők között. A nők figyelme már itt is jobban befelé irányult, tudatállapotukban nagyobb változást éreztek és több belső beszédről számoltak be. Továbbá több pozitív érzelemről, erősebb szexuális érzésekről számoltak be.

 

A sorrend hatása

Az első és a második kísérletben kapott adatok közt a lényeges eltérés mindössze annyi volt, hogy a második helyzetet már ismerősebbnek érezték a kísérleti személyek, továbbá a testhatárokban az "indirekt" helyzetben nagyobbak voltak a változások, ha ez a helyzet volt az első, míg a "megengedő" helyzetben akkor volt nagyobb az észlelt változás, ha az a második volt.

 

Az interjúk

Bár a jelen kísérletben elsősorban az élmények szerkezetét vizsgáltuk, kérdőíves módszerekkel és tisztában vagyunk azzal, hogy a szabad interjúk különösen érzékenyek az említett zavaró kísérleti tényezőkre, a kérdőíves adatok értelmezéséhez és kiegészítéséhez, szükségesnek tartjuk megemlíteni az interjúk során kapott információkat.

A hipnózisokat követő interjúk során a személyek rendkívül sok, igen gyakran erősen személyes jellegű élményről számoltak be, melyek a személyes fontosságuk mellett magáról a hipnotikus helyzetről is fontos információkat adnak. Összességében elmondhatjuk, hogy az "indirekt" helyzet érzelmileg lényegesen nagyobb mértékben érintette a ksz-eket, az élmények személyesebbek voltak, gyakran a résztvevők számára is megrázó erővel törtek fel. Gyakran sírtak a ksz-ek az "indirekt" helyzetben illetve néha az interjúk során is. Az érzések valódiak intenzívek voltak.

"...olyan boldogságot éreztem, meg fájdalmat, olyan végletes érzéseket..."

"...olyan dolgok jöttek, amik ritkán jönnek, olyan szomorú, meg elkeserítő dolgok, de az érzések intenzívek voltak, az elkeseredés igazi volt, olyan, hogy tényleg sírni kell az embernek...

Az "indirekt" helyzetben felmerülő képek az indukció dinamikájának megfelelően változó, gyermekkori, kisiskolás képek. A ksz-ek a képek spontán, szabad áramlását élték meg, gyakran meglepte őket, hogy olyan élményeik jöttek elő, melyeket rég elfeledettnek hittek.

"...egész közeli emlékek, 3-4 éves koriak jöttek be, élveztem, hogy olyasmi jutott az eszembe, ami már régen nem..."

Jó néhányan észlelték a párhuzamot az indukció menete és a képeik között, de a képek áramlását mindenki spontánnak élte meg.

"...amikor az iskolát mondtad, nekem a saját iskolás koromból jöttek elő képek, olyan élesen, mint a moziban..."

"...kezdetben követtem a szöveget, amit mondtál és spontán beugrottak dolgok, az általános iskolai osztály, ott nagyon jól éreztem magam, matek tagozatos osztály, szóval jobb volt, mint bármi más, egyetem vagy gimi..."

A "megengedő" helyzetben, különösen a kevésbé hipnábilis ksz-ek pontosabban észlelték, hogy szuggesztiók sorozata hangzik el és észlelték a szuggesztiók és az azokat követő változások közti eltéréseket, és ez zavarta őket, mert ezeket a hipnózis sikertelenségének észlelték.

"...megpróbáltam arra figyelni, amit mondtál, de végülis nem mindig tudtam arra koncentrálni..."

"...megpróbáltam elképzelni a rétet, de ez nem ment..."

"... a mezőt rögtön éreztem, a harmatos füvet a lábam alatt, de a házat azt nem sikerült elképzelnem..."

A "megengedő" helyzetben eszerint számos pontja volt az indukciónak, ahol a ksz-ek "ellenállása" megvalósulhatott, míg az "indirekt" helyzetben a hipnózisok ugyanezen pontjain a ksz-ek a saját személyes dinamikájuknak megfelelő képzeleti képekben merültek el.

Egy közepesen hipnábilis, "ellenálló" kísérleti személy élményeiben ez a különbség a következőképpen jelentkezett:

Az "indirekt" helyzetben:

"...megjelent az iskola, ahonnan el kellett jönnöm ezt sohasem tudtam eddig felidézni, aztán megjelent az apám, ő meghalt, eddig mindig csak a papucsát meg a nadrágját tudtam elképzelni,most pedig élesen megjelent, ott ült a fotelban, még az utolsó szemüvege is rajta volt..."

A "megengedő" helyzetben ugyanez a ksz a következőkről számolt be:

"...egy csomó ellentétes dolgot éreztem, amikor mondtad, hogy ellazulok, akkor elnehezedtem, amikor mondtad, hogy süt a nap, akkor fáztam, éreztem, hogy feláll rajtam a szőr, amikor meg a felhőket mondtad, akkor meg a meleget éreztem... szóval olyan furcsa volt..."

Az élmények jelentős számban tartalmaztak szexuális tartalmakat. A PCI is tartalmazott egy szexuális érzésekre vonatkozó skálát, de az e skálán kapott adatok értékelésekor figyelembe kell vennünk azt, hogy a szexuális tartalmak az esetek egy részében rejtetten, szimbolikus formában jelennek meg az élményben, valamint azt is, hogy a ksz-ek válaszaiban a legtöbb inkonzisztencia e skálán mutatkozott. A megbízhatósági indexek itt jelezték a legpontatlanabb válaszolást. Néhány részlet:

"...közben odajött a barátnőm és nézte, hogy csukott szemmel alszom és puszilgatott. . . "

"...jött egy nagy kutya és azzal hemperegtünk a fűben. Aztán levettem a kabátot, leterítettem, lehevertem és arra gondoltam, hogyha kutya van, akkor kéne valami társnak is lenni, aki lefeküdne a kabátra, mellém..."

"...egy virágos szőnyeg jelent meg, napoztam, fürdőruhában, elképzeltem, hogy napozom és egy fűszállal birizgálnak..." "...éreztem, hogy a nap éri a testemet és hogy szeretnék meztelenül napozni...."

A "megengedő" helyzetben több szexuális tartalom fordult elő mint az "indirektben".
/6, ill. 3./

A két indukció egy párhuzamos elemet tartalmazott, ez az Északi szél és a Nap meséje, illetve az ezzel analóg direkt szuggesztiósor volt. A rét és a vándor képe hasonló volt a két helyzetben, mindkettőben a hipnózis mélyítésére szolgált, a ksz-ek átélték, hogy átmelegíti őket a nap, ellazulnak... Sokan ezt élték meg a hipnózis legmélyebb pontjaként.

A vándor, aki megy a végtelen réten, dacol a széllel, de akire végül rásüt a nap, ez a kép szintén sok személyes vonatkozást takaró elemmel bővült. Az indirekt szuggesztiók hatására felmerülő képek megfeleltek az indukciónak, de mindenkinél a személyes dinamikának megfelelően, más és más formában jelentek meg. A ksz-ek jó része meglepődve érezte testén a nap melegét, jó néhány személy átélte, hogy ő maga a vándor, volt aki a hipnózis végén maga is levetette a zakóját.

"...a mesénél, jött a kép, hogy megy a vándor.... Petőfi Sándort képzeltem el, ahogy megy a síkságon, a szénaboglyákmellett.

Verssorok jöttek be, Itt van az ősz, itt van újra... Az Alföld, a Tisza... összefüggéstelenül jöttek a sorok, a hangulata, az alföldet éreztem, hogy végtelen, később a vándor kisebb lett, mintha eltűnt volna, kiment a képből, de belém költözött...”

Ezek egy magyar szakos lány képei voltak, aki sokféle

művészetben igen tehetséges és ambíciói is vannak "... a mese alatt az a kép jelent meg, hogy ülök a vonaton és megyek haza ..."

Egy lány, aki minden héten utazik haza, mint a vándor... "...az jutott eszembe, hogy volt egy tanárnőnk, mint egy szuggesztiósor volt. A rét és a vándor képe hasonló volt a két helyzetben, mindkettőben a hipnózis mélyítésére szolgált, a ksz-ek átélték, hogy átmelegíti őket a nap, ellazulnak... Sokan ezt élték meg a hipnózis legmélyebb pontjaként.

A vándor, aki megy a végtelen réten, dacol a széllel, de akire végül rásüt a nap, ez a kép szintén sok személyes vonatkozást takaró elemmel bővült. Az indirekt szuggesztiók hatására felmerülő képek megfeleltek az indukciónak, de mindenkinél a személyes dinamikának megfelelően, más és más formában jelentek meg. A ksz-ek jó része meglepődve érezte testén a nap melegét, jó néhány személy átélte, hogy ő maga a vándor, volt aki a hipnózis végén maga is levetette a zakóját.

"...a mesénél, jött a kép, hogy megy a vándor.... Petőfi Sándort képzeltem el, ahogy megy a síkságon, a szénaboglyák mellett. Verssorok jöttek be, Itt van az ősz, itt van újra... Az Alföld, a Tisza... összefüggéstelenül jöttek a sorok, a hangulata, az Alföldet éreztem, hogy végtelen,
később a vándor kisebb lett, mintha eltűnt volna, kiment a képből, de belém költözött...”

Ezek egy magyar szakos lány képei voltak, aki sokféle művészetben igen tehetséges és ambíciói is vannak

"...a mese alatt az a kép jelent meg, hogy ülök a vonaton és megyek haza..."

Egy lány, aki minden héten utazik haza, mint a vándor...

"...az jutott eszembe, hogy volt egy tanárnőnk, mint egy mesebeli anyuka, aki mindig mesélt és ezt is mesélte, láttam a könyvet, ahogy le volt rajzolva benne a vándor, meg a nap, meg a szél. Vele tanultuk ezt a mesét, nagyon szerettem, 5 volt a kedvenc tanárom általánosban..."

A "standard" helyzetben az említett eltérésekkel, a szuggesz­tiók szerinti képsor jelent meg, az erősen hipnábilisaknak általában élesebben .

"...mintha a kárpit nyílt volna ketté, eltűnt minden és élesen, tisztán megjelent a rét..."

A PCI kérdőív jelzése szerint az indirekt helyzetben a ksz-ek úgy érezték, hogy jobban megértették a dolgokat, önmagukat, a körülöttük lévő világot. Az interjúkban is tükröződött ez:

"...a mesét láttam magam előtt, hogy a szél nem győzhet, azt tudtam, hogy az ember összehúzza magán a kabátot, hogy az élet is ilyen, hogy nem a keménység az, amitől kinyílik valaki, hanem melegséggel, szeretettel több mindent el lehet érni ..."

"...a mezőnél egyszerre éreztem, hogy hogyan kell cselekednem azzal a lánnyal, akivel most ismerkedtem meg, hogy mennyire kell erősnek lennem és mennyire gyengédnek, ez a két út világosodott meg előttem..."

A hipnózis során az érzelmek elérhetőbbé válnak. Ezzel kapcsolatban érdekesnek tartjuk, hogy igen sok személy élményében megjelent a víz. A tenger, a Balaton, a strand, az óceán számos élményben jelen volt. Az "indirekt" helyzetben ezek a tartalmak lényegesen gyakoribbak voltak itt 16 személy élményében jelent meg a víz, a "standard" helyzetben pedig 4 élményben.

Maga a hipnózis létrejöttének folyamata a képekben gyakran víz alá merülésként jelent meg. az "indirekt" helyzetben:

"...mintha kapaszkodtam volna egy felborult vitorlásba vagy kenuba, elengedtem, de nem tudtam úszni, csak úgy mentem, fenntartott kézzel, mentem lefelé, passzívan, néztem a tengerfeneket, a halakat, a növényeket, aztán meg tudtam mozdulni, arra gondoltam, hogy milyen jó lenne megint úszni..."

"...olyan imbolygásfélét éreztem, mint mikor a tengeren voltunk a nyáron és feküdtem a hullámokon vagy mikor az osztálytársaimmal a termálban voltam és lemerültem a víz alá, kifújtam a levegőt és egyre lejjebb mentem, valami ilyesfélét éreztem belül. Nagyon sok víz volt körben és végig valami olyasmit éreztem, mintha víz alatt úsznék..."

"...mintha egy kútba mennék lefelé és nézném a felhőket..."

A "megengedő" helyzetben ez az alámerülés nem jelentkezett ilyen kifejezetten:

"...egy tóban voltam, és úgy zsongott az egész, mint amikor benyomom a fejem a víz alá, de nem voltam úgy benne a vízben..."

"...jó lett volna valami vízbe bemenni, úszni..."

"...megyek a víz felé és tudom, hogy bele fogok ugrani és ekkor keltem fel..."

Az egyik kísérleti személy az "indirekt" helyzetben, mindjárt az indukció elején, mikor a kinyújtott keze süllyedni kezdett, kilépett a helyzetből és kellemetlen érzésekről számolt be. A kísérletet nem folytattuk, de az ezzel kapcsolatos érzéseit megbeszéltük. A kellemetlen érzéssel való első asszociációja az volt, hogy

"...lenn vagyok a metróban, beszorultam az alagútba és jön fel a víz..."

Az említett képekben megjelenő tartalmak és folyamatok, a jungi, leuneri szimbolikát figyelembe véve, azt sugallják, hogy a hipnózis, különösen annak indirekt útja az érzel­mekben való alámerülést, a "tudattalanhoz való jutást" is jelenti.

 

Az eredmények értelmezése

Az eltérő stílusú indukciós eljárásokkal létrehozott hipnózisokban átélt élmények között lényeges különbségeket kaptunk. Ezzel kapcsolatban lényegesnek tartjuk, hogy míg a "megengedő" indukció elsősorban a relaxációra koncentrált és direktívebb képekkel kívánta mélyíteni a hipnózist, addig az "indirekt" hipnózis során olyan helyzetet igyekeztünk teremteni, ahol a kísérleti személyek képzelete a saját személyes dinamikának megfelelő, indirekten irányított képekbe merült bele. A képzeleti képek, még a legkonkrétabb indirekt szuggesztiók esetén is egyéni, a személyes dinamikának megfelelő képek voltak, melyek minden bizonnyal sokrétegű, szimbolikus, a hipnotizált személy számára lényeges jelentéseket hordoztak. E képek puszta felmerülése egy lépés afelé, hogy a velük kapcsolatos élmények tudatossá váljanak. Ilyenformán a képek viszonylag szabad áramlását lehetővé tévő "indirekt" helyzetben nagyobb az esélye annak, hogy a kísérleti személyeknek olyan érzéseik legyenek, hogy pl. jobban megértették a világot, hogy másabbnak érzik a dolgok jelentését...

A képzeleti belevonódás elősegítése az "indirekt" helyzetben központi szerepet töltött be, míg a megengedő helyzetben nem volt annyira hangsúlyozott. Emiatt nem meglepő igazából, hogy a többváltozós regresszió-elemzés szerint is eltérő tényezők határozták meg a hipnózis mélységét a két helyzetben. Kísérletünkben a hipnózis mélységét egy dimenzió mentén értékelték a kísérleti személyek, de lehetséges, hogy az eltérő helyzetben átélt élmények valójában nem helyezhetők el a mélység egy, közös dimenziója mentén. A két kísérleti helyzet a hipnózis eltérő aspektusait hangsúlyozta, így, Shor elméletét figyelembe véve, megítélésünk szerint az "indirekt" helyzetben nagyobb lehetett az "archaikus belevonódás", míg a "megengedő" helyzetben a "transz mélység" szerepe. Ez, benyomásaink szerint tükröződött az interjúkban is.

Érdekes módon, az alacsony és közepes hipnabilitásúak az "indirekt", míg a magas hipnabilitásúak a "megengedő" helyzetben érezték mélyebbnek a hipnózist. Kihlstrom /84/ felvetette azt, azt a gondolatot, hogy a magas hipnabilitásúak esetében más tényezők játszanak szerepet a hipnózis létrejöttében, mint a közepes és alacsony hipnabilitásúaknál. Szerinte a magas hipnabilitásúak hipnózisában a disszociatív folyamatoknak a szerepe a meghatározó, míg a többiek, a populáció nagyobb része esetében a szituatív tényezőknek és az alkalmazott kognitív stratégiának a szerepe a hangsúlyozott. Lehetséges, hogy az egyes helyzetekben kapott élménybeli különbségek is ezt a kettősséget tükrözik.

A helyzetek különböztek abban is, hogy az "indirekt" helyzet jobban hangsúlyozta a személy szerepét, felelősségét a hipnózis létrejöttében. Megítélésünk szerint ez is hozzájárult ahhoz, hogy ebben a helyzetben a ksz-ek mélyebbnek érezték a hipnózist.

A "megengedő" helyzetben az "aszimmetria" a személy "kiszolgáltatottsága", gyermeki helyzete hangsúlyozottabb, ami az áttételi jelenségek különbözőségét okozhatta és hozzájárulhatott ahhoz, hogy a "megengedő" helyzetben lényegesen több manifeszt szex tartalom fordult elő.

A "csukott szem" helyzetben az élmény számos dimenziójában hasonló jellegű különbséget kaptunk a különböző hipnabilitású csoportok között, mint hipnózisban ami a hipnózisszerű élményeknek a hipnózis létrejöttében betöltött szerepére és a hipnabilitással való kapcsolatára utal.

Mind az éber helyzetben, mind a kísérleti helyzetekben, az irodalmi adatoktól eltérően, számos dimenzióban szignifikáns szex hatásokat kaptunk. A hatások közös jellemzője az volt, hogy a nők nagyobb változásokról, pozitívabb érzésekről, mélyebb hipnózisról számoltak be, élményeik nagyobb mértékben változtak meg, mint a férfiaké. Tekintve, hogy a nők és férfiak hipnabilitása között nem volt lényeges különbség, a szex hatásokkal kapcsolatban fontosnak tartjuk, hogy a korábbi kisérletektől eltérően, kísérleteink nem csoportosan, hanem egyénileg folytak. A kísérletek közvetlen lebonyolításában semmilyen segítség nem állt rendelke­zésünkre, aminek következtében a kísérleti helyzetben csupán két személy volt jelen. A kísérletnek ezen aspektusai feltételezésünk szerint hangsúlyozták a hipnotizőr- -hipnotizált kapcsolat intim jellegét, erősíthették az áttételi folyamatokat.

Annak ellenére, hogy a kísérleti személyek kiválasztásának egyetlen kritériuma az volt, hogy ne rendelkezzenek előzetes hipnózis-tapasztalattal, az egyetemi hallgatók összeté­telének hagyományos alakulása a kísérleti csoportok összetételét is sajátosan befolyásolta. Ennek következtében a lányok között több bölcsész, a fiuk között több természet- tudományos érdeklődésű személy volt, ami feltételezésünk szerint a hipnózissal kapcsolatos attitűdökben, elvárásokban is különbségeket jelentett.

A kísérletben való részvétel motívumaként, a befejező beszélgetések során, a kíváncsiság mellett a lányok gyakrabban említettek önismereti, a fiuk pedig "kihívás" jellegű motívumokat. Feltételezésünk szerint a csoportok közti, kezdeti különbségek hatása jelentkezett a szubjektív élményekben illetve az azokról való beszámolókban is.

Az ismertetett irodalmi adatok azt is jelzik, hogy az ellenkező nemű kísérleti személyekkel általában figyelmesebbek, gondosabbak a kísérletvezetők, anélkül, hogy ezt ők maguk észrevennék. Ilyen jellegű tényezők szintén szerepet játszhattak az eredmények alakulásában.

A kísérleti helyzet lényeges jellemzőjének tarjuk azt, hogy a kísérleti személyek teljesen önként, gyakran kíváncsiságból, vagy valamilyen problémával küszködve, önismereti igénnyel vettek részt a hipnózisokban. A részvételért semmilyen díjazást, "course credit"-et nem kaptak, sőt, a helyzet sajátos alakulása folytán még a kísérleti helyiséget megtalálni is igen nehéz volt. Jó néhányan hosszú ideig bolyongtak az épületben, míg idetaláltak. Mindezen körülmények, megítélésünk szerint, kedvező motivációs bázist teremtettek a személyes élmények fölmerüléséhez.

Az említett összefüggéseken kívül, figyelembe kell vennünk egyéb, a kísérlet felépítéséből következő tényezőket. Ezek közül a legfontosabb kétségtelenül a kísérletvezető hatása. Nem zárhatjuk ki azt, hogy a kísérletvezető elvárásai rejtett és akaratlan közléseken keresztül befolyásolták a kísérleti személyek válaszát. E tényezők szerepét úgy igyekeztük csökkenteni, hogy az instrukciókat mindkét helyzetben szó szerint felolvastuk, ami valószínűleg csökkentette az "indirekt" indukció lehetőségeit is. Az elvárások hatását csökkentettük azáltal is, hogy a kísérleti személyek az egyes hipnózisok után először a kérdőíveket töltötték ki és csak ezután következett az interjú, hogy a hipnózis mélységét a hipnózis után mértük, valamint azzal, hogy a személyek hipnabilitását a kísérlet után mértük, így azt a kísérlet részvevői nem ismerték még a kísérlet alatt.

Következtetések

A kísérleti adatok arra utalnak, hogy az ismertetett indukciós eljárások közötti alapvető különbség az, hogy eltérő stratégiájuk folytán a hipnotikus élmény más aspektusait hangsúlyozzák. Lehetséges, hogy a magas hipnabilitású emberek hipnózisában más tényezők játszanak meghatározó szerepet, mint a közepes és alacsony hipnabilitású személyek esetében, továbbá, hogy emiatt a két csoportban más stílusú indukcióval érhetjük el a maximális mélységű hipnózist.

 

A továbbiakban célszerű lenne az élmények feldolgozását kiterjeszteni azok tartalmi vonatkozásaira is, valamint az eltérő stílusú indukciók hatását megvizsgálni a szuggesztiók szintjén is, esetleg egyéb, objektív mutatók szintjén is elvégezni az összehasonlításokat.

Összefoglalás

Szubjektív élmények különböző stílusú indukciós technikávallétrehozott hipnózisokban

44 kísérleti személy /22 férfi és 22 nő/ részvételével kísérletet végeztünk a hipnózisban jelentkező szubjektív élmények vizsgálatára. A ksz-ek két különböző hipnózisban vettek részt, az egyik egy megengedő, a másik egy indirekt jellegű módszer volt. A szubjektív élményeket a hipnózisok után, a Phenomenology of Consciousness Inventory segítségével, a hipnózis mélységét szubjektív skálán mértük. A ksz-ek hipnabilitását a kísérlet végén a Stanford-B eljárással mértük.

Az élmények számos dimenziójában jelentős eltéréseket kaptunk. A szerkezetükben mutatkozó különbségek azt jelzik, hogy a transz eltérő dimenziói mentén szerveződnek az élmények .

Az erősen hipnábilisak a megengedő, a közepesen és gyengén hipnábilisak az "indirekt" helyzetben éltek át mélyebb hipnózist, ami a hipnózis folyamatát megalapozó mechanizmusok különbözőségére utal.

Summary

Subjective experiences in hypnoses, induced by different type of induction techniques

We carried out an experiment with the participation of 44 subjects (22 males and 22 females), for the investigation of subjective experiences in hypnosis.

The subjects participated in two different hypnoses, one of them was a permissive, and the other one was an indirect type of procedure. After the hypnoses the subjective experiences were measured with the Phenomenology of Consciousness Inventory, the depth of the hypnosis was indicated on a subjective depth scale. The subjects hypnability was measured at the end of the experiment, with the Stanford-D method.

We found significant differences in several dimensions of subjective experiences. Differences indicate that experiences are structured by different dimensions of trance. Subjects with high hypnability were deeper in the "permissive" situation, and ones with moderate or low hypnability were deeper in the "indirect" situation, which refers to the differences in the underlying mechanism.

Irodalom

Bagdy E., Koronkai B.: 1978. Relaxációs módszerek. Medicina Kiadó, Budapest.

Baker, R.A.: 1982. The Effects of Suggestion on Past-Lives Regression.American Journal of Clinical Hypnosis.29, 1.71-76.

Baker, R.A., Haynes, B., Patrick, B.S.: 1983. Hypnosis, Memory and Incidental Memory.American Journal of Clinical Hypnosis.25, 4.253-262.

Baker, R.A., Patrick, B.S.: 1987. Hypnosis and Memory: The Effects of Emotional Arousal. American Journal of Clinical Hypnosis.29, 3.177-184.

Barber, T.X., Spanos, N.P., Chaves, J.F.: 1974. Hypnotism, imagination and human potentialities. Pergamon, New York.

Barber, T.X.: 1975. Responding to "Hypnotic" Suggestions: An Introspective Report.The American Journal of Clinical Hypnosis.I8, 1.6-22.

Barber, T.X.: 19 79. Suggested ("hypnotic") behavior: The trance paradigm versus an alternative paradigm. In: Fromm, E., Shor, R.E.: Hypnosis: Developments in Research and New Perspectives. Aldine, Chicago. (hivatk. Kihlstrom, 85.)

Battista, J.R.: 19G1. Informational Holism: Toward an Integration of the Holographic and Analytic Models. General Systems. XXVI.

Bányai E., Hilgard, E.R.: 1976. A Comparison of Active-Alert Hypnotic Induction with Traditional Relaxation Induction.Journal of Abnormal Psychology. 85, 218-224.

Bányai E.I.: I960. A New Way to Induce a Hypnotic-like Altered State of Consciousness: Active-Alert Induction. In: Problems of Regulation of Activity. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Bányai E.I.: On the Technique of Hypnosis and Ecstasy: An Experimental Psycho physiological Approach.

Bányai E., Mészáros I., Csókai L.: 1982. Interaction between Hypnotist and Subject: A Psycho physiological Approach. The International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis.30, 193.

Bányai, É.I., Mészáros, I., Csókai, L.: 1985. Interaction between hypnotist and subject: A social psychophysiological approach /Preliminary report/. In Waxman, D.,et al. /eds/ modern trends in hypnosis. Plenum Press, New York, London.

Bányai, E.I.: 1988. Can interactional approach bridge the gap between clinical and experimental hypnosis? Paper presented at the 11th International Congress of Hypnosis and Psychosomatic Medicine. Leiden, The Netherlands.

Bányai, E.I.: 1988. Interactional approach to the understanding of hypnosis: Theoretical backgroung. Paper presented at the 11th International Congress of Hypnosis and Psychosomatic Medicine, Leiden, The Netherlands.

Bettelheim, B.: 1983. A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Gondolat, Budapest.

Chen, A.C.N., Dworkin, S.F., Bloomquist, D.S.: 1981. Cortical power spectrum analysis of hypnotic pain control in surgery. Intern.J.Neuroscience, 13.127-136.

Council, 3.R., Kirsch, I., Hafner, L .P . : 19 0 6 . Expectancy Versus Absorption in the Prediction of Hypnotic Responding. Journal of Personality and Social Psychology, 50, 1.182-109.

Crawford, H.3.: 1981. Hypnotic Susceptibility as Related to Gestalt Closure Tasks.Journal of Personality and Social Psychology.40, 2.376-383.

Crawford, H.J., Allen, S.N.: 1982. Visual Memory Processing during Hypnosis: Does It Differ from Waking? The International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis.30, 225.

Crawford, H.J., Allen, S.N.: 1983. Enhanced visual memory during hypnosis as mediated by hypnotic responsiveness and cognitive strategies.Journal of Experimental Psychology.112, 4.662-685.

Crawford, H.J.: 1985. Cognitive Flexibility, Dissociation, and Hypnosis.Paper, presented at 93rd Annual Convention at Los Angeles, CA.

Crawford, H.J., Skolnick, 8., Benson, D.,Gur, R.E., Gur, R.C.: 1985. Regional Cerebral Blood Flow in Hypnosis and Hypnotic Analgesia. Paper presented at the 10th International Congress of Hypnosis and Psychosomatic Medicine. Toronto, Canada.

Crawford, H.J., Wallace, B., Nomura, K., Slater, H.: Eidetic-like Imagery in Hypnosis: Rare, but There. In Press: American Journal of Psychology.

Crawford, H.J., Mészáros, I., Szabó, Cs.: 1907. EEG Activation of Low and High Hypnotizables during Waking and Hypnosis: Math vs. Imaginal Tasks. Paper presented at IV.th European Congress of Hypnosis. Oxford.

Erickson, M.H., Rossi, E., Rossi, S. : 1976. Hypnotic Realities.The Induction of Clinical Hypnosis and Forms of Indirect Suggestion. Irvington Publishers Inc. New York.

Ericson, K.A., Simon, H.A.: 1900. Verbal reports as data.Psychological Review, 87. 215-251. /idézi: Sheehan és McConkey, 1982./

Harré,R., Secord, P.F.: 1972. The explanation of social behaviour. Oxford, Blackwell.

Ettin, M.F.: 1982. Imagery in Client-Therapist Communication. -The American Journal of Psychoanalysis. 42, 3.229-237.

Ettin, M.F.: 1986. Within the Groups View. Clarifying Dynamics Through Metaphoric and Symbolic Imagery. Small Group Behavior.17, 4.407-426.

Fromm, E.: 1984. The Theory and Practice of Hypnoanalysis. In:Wester, W.C., Smith,A.H. (ed.): Clinical Hypnosis. A Multidisciplinary Approach. J.B.Lippincott Company. Philadelphia, London... Sydney.

Frumkin, L.R., Ripley, H.S., Cox, G.B.: 1979. A Dichotic Index of Laterality that Scores Linguistic Errors. Cortex, 15, 687-691.

Gill, M.M., Brenman, M.: 1959. Hypnosis and Related States: Psychoanalytic Studies in Regression. International Univ.Press. New York. /idézi: Barber, T.X.74/

Gill, M.M.: Hypnosis as an altered and regressed state. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis,20. 224-237. /idézi: Hilgard,75./

Gilligan, S.G.: 1987.Therapeutic Trances. The Cooperation Principle in Ericksonian Hypnotherapy.Brunner/Mazel, New York.

Gold, S.R., Cundiff, G.: 1980. Increasing The Frequency of Daydreaming. Journal of Clinical Psychology, 1980, 36.116-121.

Gősi-Greguss, A.C. et al.: Interactional approach to the understanding of hypnosis: electrophysiological indices. Paper presented at the 11th International Congress of Hypnosis and Psychosomatic Medicine, Leiden, The Netherlands.

Graham, C., Pernicano, K.: 1979. Laterality, Hypnosis, and the Autokinetic Effect.American Journal of Clinical Hypnosis, 22.79-84.

Grigsby, J.P.: 1987. The Use of Imagery on the Treatment of Posttraumatic Stress Disorder.The Journal of Nervous and Mental Disease.175, 1.55-59.

Gruzelier, J., Brow, T.,Perry, A., Rhonder, J., Thomas, M.: 1984. Hypnotic Susceptibility: A lateral predisposition and altered cerebral asymmetry under hypnosis. International Journal of Psychophysiology, 2. 2/3.

Gur, R.C., Gur, R.E.: 1974. Handedness, sex, and eyedness as moderating variables n the relation between hypnotic susceptibility and functional brain asymmetry.Journal of Abnormal Psychology, 83. 635-43. (hivatk.: Kihlstrom, 85.)

Haley, J.: 1965. An interactional explanation of hypnosis. -In:Shor, R.E., Orne, M.T. (eds.): The Mature of Hypnosis. Holt, Rinehart and Winston. New York. /idézi Wall, 84./

Haley, J.: 1973. Uncommon Therapy. W.W.Norton and Co. New York. (hivatk.: Wall,T.W. 84.)

Haley, J.: 1981. Hogyan manőverez egymással a hipnotizőr és páciense? In: Buda B. szerk. Pszichoterápia. Gondolat Könyvkiadó, Budapest.

Hartmann, H.: 1958. (lásd Fromm , 84 . )

Herman I.: 1980. A pszichoanalízis mint módszer. Gondolat. Budapest.

Hilgard, E.R.: 1965. Hypnosis. In: Annual Review of Psychology, 16. 157-100.

Hilgard, E.R.: 1975.Hypnosis. In: Annual Review of Psychology, 26. 19-44.

Hilgard, E.R.: 1977. Divided consciousness: Multiple controls in human thought and action. John Wiley and Sons, New York, London, Sydney, Toronto.

Hilgard, J.R.: 1970. Personality and Hypnosis.A Study of Imaginative Involvement.The University of Chicago Press, Chicago and London.

Hilgard, E.R.: 1980. Consciousness in Contemporary Psychology. In: Annual Review of Psychology, 31. 1-26.

Holroyd, 3.: 1987. How hypnosis may potentiate psychotherapy. American Journal of Clinical Hypnosis.29, 3.194-199.

Horváth, R.J. et al.: 1988. Interactional approach to the understanding of hypnosis: relational dimensions. Paper presented at the 11th International Congress of Hypnosis and Psychosomatic Medicine, Leiden, The Netherlands.

Jacobi, J. (ed.): 1971. C.G.Jung: Psychological Reflections. -Routledge and Kegan Paul. London, Henley.

Jordan, C.S.: 1979. Mental Imagery and Psychotherapy: European Approaches.

In: Sheikh, A.A., Shaffer, J.T. (ed.): The Potential of Fantasy and Imagination. Brandon House, New York.

Jung, C.G.: 1960. The structure and dynamics of the psyche. (Tr.by R.F.C.Hull.) Collected Works, Vol.8. Princeton, Princeton Press. (idézi: Jordan, C.S. 79.)

Jung, C.G.: 1937. Emlékek, álmok, gondolatok. Európa Könyvkiadó, Budapest.

Karlin, R., Cohen, A., Goldstein, L.: 1982. A shift to the right: Electroencephalographic changes from rest to hypnotic induction. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis.

Kroger, W.5., Fezler, W.D.: 1976. Hypnosis and Behavior Modification: Imagery Conditioning. Lippincott, Philadelphia, Toronto. Kihlstrom, J.F.: 1985. Hypnosis. In: Annual Review of Psychology, 36. 335-418.

Koe, G.G., Gldridge, Q.A.: 1987. An Experimental Investigation of the Interaction Between Hypnotic Responsiveness and Type of Esteem Suggestion on Self-Concept. American Journal of Clinical Hypnosis.30, 1.44-50.

Kumar, V.K., Pekala, R.J.: 1985. Predicting Hypnotic Susceptibility via a Self-Report Instrument: A Replication. Paper presented to Division 30 of the American Psychological Association. Los Angeles, CA.

Laurence, J., Nadon, R.: 1986. Reports of Hypnotic Depth: Are they more than mere words? The International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis.34, 3.215-233.

Leuner, H.: 1969. Guided Affective Imagery /GAI/: A Method of Intensive Psychotherapy. American Journal of Psychograph.23, 4.

McCord, H.: 1961. The "image" of the trance.International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis. 9. 305-307. (idézi: Laurence, 86.)

Mészáros, I., Bányai, E.: 1976. Electrophysiological characteristics of Hypnosis. In: Lissák (ed.): Recent development of Neurophysiology in Hungary VI. Akadémiai Kiadó, Budapest.

Mészáros, I., Bányai, É., Greguss, A.C.: 1981. Evoked potential, reflecting hypnotically altered state of consciousness. In: Ádám, Gy., Mészáros, I., Bányai, É. (eds.): Brain and Behavior. Pergamon, Akadémiai Kiadó, 467-475.

Mészáros, I.: 1981. A hipnózis és a hipnotikus fogékonyság pszichofiziológiája.Doktori értekezés. Budapest.

Mészáros, I.: 1984. Hipnózis. Medicina Könyvkiadó, Budapest

Mészáros, I.: 1985. Right hemispheric preponderance and hypnotically altered state of consciousness. Paper presented at the 93rd Annual Convention of APA, Los Angeles.

Mészáros, I.: 1905. Hypnosis, hypnotic susceptibility and functional brain asymmetry. Invited paper presented at the Tenth International Congress of Hypnosis and Psychosomatic Medicine,Toronto, Canada.

Mitchell, G.P., Lundy, R.M.: 1906. The Effects of Relaxation and Imagery Inductions on Responses to Suggestions.The International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis. 34,2. 98-109.

Morgan, A.H., Macdonald, H., Hilgard, E.R.: 1972. EEG-Alpha and Biofeedback Studies in Relation to Hypnosis. Paper prepared for SCEH meeting Boston, Mass.

Morgan, C.M.: 1979. Hypnotic susceptibility, EEG theta and alpha waves, and hemispheric specificity. In: Burrows, G.D., Collison, D.R. Dennerstein, L. (eds.): Hypnosis 1979. Elsevier North-Holland Biomedical Press.Amsterdam, New York, Oxford, 181-100.

Morgan, C.M.: 1982. Hypnosis is a right-hemisphere task: a model based on arguments from the laboratory and the literature. Paper to be presented at the 1982 Convention of the S.C.E.H., Indianapolis.

Morgan, L.B., ONeil, A.: 1986. Ericksonian Hypnosis: A Dialogue with Charles Citrenbaum, Mark King, and William Cohen. Journal of Counseling and Development. October, 65. 06-88.

Nash, M. : 1987. What, if Anything, is Regressed About Hypnotic Age Regression? A Review of the Empirical Literature.Psychological Bulletin.192, 1.42-52.

Natsoulas, T.: 1986. Consciousness and Memory.The Journal of Mind and Behavior.7, 4.463-502.

Nisbett,R.E., Wilson, T.D.: 1977. Telling more than we know.Verbal reports on mental processes.Psychological Review, 84. 231-256. /hivatk.: Sheehan P.W., McConkey, K.M.:19G2./

Ornstein, R.E.: 1977. The Psychology of Consciousness.-Harcourt Brace Jovanovich.

Ornstein, R.E.: 1985. Psychology.The Study of Human Experience.Harcourt Brace Jovanovich.

Pekala, R.J., Wenger, C.F.: 1983. Retrospective Phenomenological Assessment: Mapping Consciousness in Reference to Specific Stimulus Conditions. The Journal of Mind and Behavior.4, 2.247-274.

Pekala, R.J.: 1904. Predicting Hypnotic Susceptibility By a Self-Report Phenomenological State Instrument. American Journal of Clinical Hypnosis.27, 2.114-121.

Pekala, R.3.: 1905. A Psychophenomenological Approach, to Mapping and Diagramming States of Consciousness.The Journal of Religion and Psychical Research.8, 4.199-214.

Saburin, M.: 1982. Hypnosis and Brain Function: EEG correlates of state-trait differences. Research Communications in Psychology, Psychiatry and Behavior.7, 2.149-160.

Sackeim, H.A., Paulus, D., Weirnann, A.L.: 1979. Classroom seating and hypnotic susceptibility.Journal of Abnormal Psychology, 08.81-84.

Sarbin, T.R., Andersen, M.L.: 1967. Role-theoretical analysis of hypnotic behavior. In: Gordon, J.E. (ed.): Handbook of clinical and experimental hypnosis. Macmillan Co., New York, 319-344.

Schwartz, G.E., Shapiro, D. (ed.): 1976. Consciousness and Self-Regulation.Vol.l. John Wiley and Sons, London, New York, Sydney, Toronto.

Sheehan, P.W.:1986. A hipnózis mint megváltozott tudati állapot. In: Barkóczi Ilona szerk.: A tudat pszichológiai kérdései . Szöveggyűjtemény Tankönyvkiadó, Budapest.

Sheehan, P.W., McConkey, K.M.: 1982. Hypnosis and experience: The Exploration of Phenomena and Process. -Lawrence Erlbaum Associates, Publishers, London.

Sheikh, A.A., Jordan, C.S.: Eidetic Psychotherapy. In Press.In R.Corsini (ed.) Innovative Approaches to Psychotherapy.

Shor, R. E.: 1970. The three-factor theory of hypnosis as applied to the book-reading fantasy and to the concept of suggestion. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis, 13. 178-97. /idézi Hilgard, 75./

Shor, R.E.: 1979. A phenomenological method for the measurement of variables important to an understanding of the nature of hypnosis. (hivatk.: Kihlstrom, 05.)

Singer, J.L., Antrobus, J.S.: 1970. Imaginal Processes Inventory.City Univ. New York 10036.

Singer, J.L.: 1901. Daydreaming and Fantasy.Oxford University Press. Oxford, Melbourne, Delhi.

Spanos, N.P., Barber, T.X.: 1976. Behavior Modification and Hypnosis. In: Hersen, M. (ed.): Progress in Behavior Modification, vol.3. Academic Press, Inc.

Spanos, N.P., Lush, N.I., Smith, 3.E.,DeGrogh , M.M.: 1986. Effects of Two Hypnotic Induction Procedures of Overt and Subjective Response to Two Measures of Hypnotic Susceptibility.Psychological Reports. 59. 1227-1230.

Tart, C.T.: 1970. Self-report scales of hypnotic depth. International journal of Clinical and Experimental Hypnosis. 14. 30-46. (idézi: Laurence, 86.)

Tart, C.T.: 1972. Measuring the depth of an altered state of consciousness with particular reference to self-report scales of hypnotic depth. In: From, E., Shor, R.E.(Eds.): Hypnosis: Research developments and perspectives. Aldine-Atheron, Chicago. (idézi: Hilgard, 77.)

Tart, C.T.: 1975. States of Consciousness. E. P. Dutton. New York. (idézi: Wall, T.W. 34.)

Tellegen, A., Atkinson, G.: 1974. Opennes to absorbing and self altering experiences ("absorption"), a trait related to hypnotic susceptibility. Journal of Abnormal Psychology, 03, 268-275.

Thoma, H., Kachele, H.: 1907. A pszichoanalitikus terápia tankönyve.Medicina. Budapest.

Valentine, E.R.: 1980. Fogalmak és nézőpontok a pszichológiában. Gondolat, Budapest.

Varga, K. : 1906. A hipnózis élménye. Diplomamunka, ELTE.

Wall, T.W.: 1984. Hypnotic Phenomena. In: Wester, W.C., Smith, A.H.(eds): Clinical. Hypnosis J. B.Lippincott Company, Philadelphia...

Varga, K. et al.: 1980. Interactional approach to the understanding of hypnosis: subjective experiences. Paper presented at the 11th International Congress of Hypnosis and Psychosomatic Medicine, Leiden, The Netherlands

Waxman, D.: Hypnosis. A guide for patients and practioners -George Allen and Unwin, London, Boston, Sydney.

Vágó, P. et al. 1980. Interactional approach to the understanding of hypnosis: Behavioral manifestations -Paper presented at the 11th International Congress of Hypnosis and Psychosomatic Medicine, Leiden, The Netherlands.

Weitzenhoffer, A.M., Hilgard, E.R.: 1959. Stanford Hypnotic Susceptibility Scale, Forms A and B. Consulting Psychologists Press, Palo Alto, Calif.

White, P.A.: 1986. On Consciousness and Beliefs About Consciousness: Consequences of the Physicalist Assumption for Models of Consciousness. Journal of Social Behavior and Personality.1, 4.505-524.

Viney, L.L.: 1983. The Assessment of Psychological States Through Content Analysis of Verbal Communications. -Psychological Bulletin. 94, 3.542-563.

Zeig, J.K.:1977. Tympanic temperature, laterality and hypnosis.Ph.D.dissertation, Georgia State University. (idézi: Wall, T.W. 84